Olvasmány a Kivonulás könyvéből - Kiv 21,37; 22,2; 15-30; 23,1-9

Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot. Ha nincs miből megtennie, őt magát kell eladni és úgy kifizetni, amit ellopott.
Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak.
Jósnőt ne hagyj életben.
Aki állattal közösül, lakoljon halállal.
Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot.
Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.
Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot. Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Ez az egyetlen takarója, amelybe beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok.
Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd.
Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból.
Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem. Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem.
Legyetek szent emberek előttem. Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak.

Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza. Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól. A perben a szegényhez se légy részrehajló.
Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá. Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani.
Ne csavard el a szegény ember igazát. Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha. Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.
Az idegent ne nyomd el. Tudjátok milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.

 

Gondold át!

“Amint Isten különleges kapcsolatra lép a zsidó néppel, törvényeket ad nekik. A mai hosszú olvasmány csupán egy apró része azoknak a törvényeknek, amelyek négy fejezeten keresztül olvashatók… Első pillantásra talán azt kérdezhetjük: ha az Isten és ember közötti kapcsolat célja a szabadság, mi értelme van ennyi a parancsnak?” (Részlet az Exodus 90-ből) Három szempont kiemelésével szeretnénk válaszolni.

Először is: A parancsolatok, mint hallottuk valójában 10 isteni kijelentés arról, hogy annak az embernek a természete, aki Isten közelségét és szövetségét akarja tartósan élvezni, hogyan hasonul a Szentlélek által Istenhez. Arról is írtam már, hogy az isteni természetben való részesedésünk a Szentlélek kiáradásával vált lehetővé és Tőle nyerjük az erőt és örömöt a törvény teljesítéséhez: mert “a törvény tökéletes teljesítése a szeretet” (Róm 13,10). Mintha csak Isten ezt mondaná: ha szövetségesem vagy, akkor nem fogsz ölni, nem fogsz paráználkodni stb. Vagyis, ha a szövetségi hűségben élsz, akkor az lesz örömöd és boldogságod, hogy igaz, hű és szent leszel az én Lelkem által: vagyis nem korlátként éled meg azokat, hanem a velem rokonná tevő szeretet örömeként, közelségemben és szentségemben való részesedésként: „Szólj Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondd meg nekik: Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. Mindenki tisztelje anyját és apját.” És itt sorolja a többi parancsolatot az Úr… (Lev 19,2-3) Isten a törvénnyel beemeli az embert belső életének világába és önmagát közli vele.

Másodszor: minden törvény értünk van. Kapcsolataink, egészségünk, boldogságunk alapjai vannak benne lefektetve. Védelmet és biztonságot nyújtanak túlkapásaink ellen. Képzeljünk el egy boldog világot! Melyik törvényt mernénk kihagyni, hogy ne kelljen attól aggódnunk, hogy ennek a szép világnak a harmóniája megborulhat. Ugye egyiket sem. Ezek tehát az Istennel és az emberekkel való szeretetteljes együttélés törvényei. Tulajdonképpen a tízparancsolat a szívbe írt törvény. Kultúrától függetlenül minden ember szívének mélyén ezeket fedezi fel és egy ilyen világra, ilyen kapcsolatokra vágyik, hiszen minden ember Isten képmására van teremtve. A lelkiismeretünk eltorzult a bűnbeesés révén és értelmünk elhomályosult, ezért nyilatkoztatja ki népének a törvényt, ami egybecseng népe szívében visszhangzó törvénnyel is. Akaratuk is meggyengült Ádám Éva és személyes bűneink miatt. A próféták megjövendölik, hogy a Szentlélek (a Szeretet Lelke) pünkösdi elküldése tesz majd a törvény tökéletes teljesítésére képessé minden embert. Ám a Szentlélek Isten már az ószövetségben is adott erőt az Istenhez való hűségre, még ha azt a teljességet nem is birtokolhatta az ember, amit Krisztus a megváltással hozott el.

Harmadszor: Mivel értelmünk elhomályosult és szívünk a bűn miatt megromlott, vagyis akaratunk rosszra hajló lett, ezért Istennek részletesen kell előírnia ezeket a törvényeket. Hajlamosak vagyunk önközpontúan, szeretetlenül és igazságtalanul bánni felebarátunkkal és olykor még észre sem vesszük. Önzésünk, önközpontúságunk miatt képesek vagyunk süketté válni lelkiismeretünk szentélyében megszólaló isteni hangra vagy vakká válni a másik ember igényeire. Értelmünk elhomályosulása miatt félrevezethetők vagyunk és gyakran keressük az élet forrását máshol, mint Istennél. “A mennyben az angyaloknak és szenteknek nem szükséges olvasniuk és tanulmányozniuk Isten parancsait. Az ő engedelmességük olyan, mint a légzés: örömmel értik meg az igazságot és cselekednek szeretetben. Nekünk, akik elbuktunk, szükségünk van rá, hogy a sötétséget eltávolítsák belőlünk. Meg kell tanulnunk új módon élni Isten tanító keze alatt.” (Részlet az Exodus 90-ből)

“Egy építészmérnök, egy statikus, ha munkája során nem veszi figyelembe a gravitáció mindig és mindenütt jelenlévő törvényét, akkor bármekkora jószándékkal, művészi érzékkel, anyagi ráfordítással is tervezi, építi a maga épületét, az össze fog dőlni! Az épületből nagy romhalmaz lesz, de nem azért mert Isten kegyetlen és bosszúálló, hanem mert e világ megismerhető, alapvető törvényeit a tervező olybá vette. Egy ember, vagy egy nép, de akár egy egész civilizáció, ha letér Isten által számunkra felfedett parancsok útjáról, el fog pusztulni! Isten parancsa számunkra - a pusztulás szélén egyensúlyozó XXI. századi embereknek - a mentőkötél. Kapaszkodjunk bele és élni fogunk, bármit is hoz a holnap! Nyűgös gyermekekként ne lázadozzunk, hanem mennyei Atyánk által nekünk szeretettel felfedett törvényeket bizalommal tanulmányozzuk és azok alapján éljük életünket!” (Böjte Csaba)

 

Imádkozzunk!

Uram, hálát adok neked a 10 szabadító szóért, mely belső természetedet fejezi ki, hogy igaz vagy, hűséges és szeretettel teli. Köszönöm, hogy ezáltal önmagadat közlöd és bennünket szövetségi hűségbe emelsz önmagaddal. Küldd el Szentlelkedet, hogy ne csak hallgatója legyek igéidnek, hanem tettekre váltója és erősítsd akaratomat, hogy törvényeidet megtarthassam! “Irányítsd lépteimet igéd szerint, és ne engedd, hogy bármi gonoszság uralkodjon rajtam!” (Zsolt 119,133) “Hozd el a gyógyulást, amire nekem és szeretteimnek szükségük van, és rendezd újra a bűneim által okozott káoszt. Add meg nekem a kegyelmet, hogy szeretettel fogadjam el szent akaratodat, és minden parancsodban meghalljam atyai hangodat. Ezt kérem Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.” (Részlet az Exodus 90 imájából)

 

Napi “Carlo”

“Nem mindannyian vagyunk arra meghívva, hogy Assisi Szent Ferenc és Klára karizmatikus és vezeklő életét kövessük, de mindannyian követhetjük Carlo egyszerű útmutatóját. Ez semmit nem vesz el abból, ami az életünket széppé teszi, hanem sokkal teljesebbé teszi azt, megmutatva számunkra – egy korunkbeli fiatalon keresztül –, hogy minden Jézuson áll vagy bukik, különösképpen az Eucharisztián, amely a „menny felé vezető autópálya.”

De amikor magunkra nézünk – gyengeségeinkre, következetlenségeinkre és bűneinkre – felmerülhet bennünk a kérdés: hogyan válhat ez valóra számomra? Pontosan ez a kérdés nehezedett rám is, amikor fiatal papként ezzel küzdöttem, s feltettem azt a szentéletű Kalkuttai Teréz anyának. Ő egyszerűen így felelt: ‘Ha megvan benned a vágy, hogy szent legyél, Atyám, akkor Isten elvégzi a többit.”

Carlo ismerte ezt az igazságot. Azt mondja: „Te is lehetsz szent. De ehhez teljes szívedből akarnod kell, és ha még nem vágyod eléggé, kérd az Urat kitartóan, hogy adja meg neked ezt a vágyat.” Ez visszhangozza azt, amit Lisieux-i Szent Teréz a ‘kis útról’ ír: ‘Isten soha nem ültetne belém olyan vágyakat, amelyeket ne lehetne megvalósítani. Ezért kicsinységem ellenére is remélhetem, hogy szent lehetek.’”

Carlo táplálta magában a vágyat, hogy szentté váljon. Szerette az Egyházat, és élt a szentségek kegyelmével. Rábízta magát a Boldogságos Szűzanyára, és a szent férfiak és nők nyomdokain járt.” 

 (Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás)

 

                                                                                                    Írta és összeállította: Farkas László

 

 

Olvasmány a Kivonulás könyvéből - Kiv 19,16-18; 20,1-17; 20

Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.

Az Úr ezeket jelentette ki:
„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.
Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.
Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.
Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Ne ölj.
Ne törj házasságot.
Ne lopj.
Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.
Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.”
Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.”

 

Gondold át!

 

Mózes a 70 vén kíséretében újra elment a hegyhez, hogy megvigye Istennek a nép válaszát, majd otthagyta a véneket és negyven napot és negyven éjszakát töltött a Hóreb hegyén, ahol az isteni hang hívta a sűrű felhő közepéből. Ekkor kapja meg a tíz parancsolatot, vagy inkább 10 életadó isteni szót.

“Van egy gondolat, amely annyira áthatja korunkat, hogy alig gondolunk rá. Ez az a gondolat, hogy akkor leszünk a legszabadabbak és legboldogabbak, ha azt tehetünk, amit csak akarunk. Megtaláljuk a méltóságunkat, ha autonómok vagyunk, ez a szó azt jelenti, hogy "saját magunk törvénye". Ez egy fontos téveszme… Az Isten törvényének való tökéletes engedelmesség tökéletes szabadságot és tökéletes boldogságot jelent. Ez az angyalok állapota. Mihály arkangyal, a dicsőséges harcos és a rendíthetetlen erő megtestesítője, aki Isten seregeit vezeti, azért erős és boldog, mert tökéletesen engedelmeskedik Isten törvényének… Hányszor kezeljük Isten parancsait teherként, vagy lekicsinyeljük őket, mintha csak egy ideges nagymama túlságosan aggódó aggodalmai lennének? De nem: ezek a mi (szabadságunk és) erőnk alapját képezik. Soha nem leszünk erős és stabil (emberekké), amíg nem vagyunk szilárdan Isten örök törvényének markában.” (Részlet az Exodus 90-ből) 

A „Tízparancsolat” héber neve:  עֲשֶׂרֶת הַדִּבְּרוֹת – Aseret haDibrot
Ez szó szerint azt jelenti: „A tíz szó” vagy „A tíz kijelentés” – nem tíz szabály, hanem tíz isteni szózat, ami szövetséget alapít, szívet nevel, és szabadságot őriz. A zsidó hagyomány „szónak” (דָּבָר – davar) nevezi mindegyiket, nem „parancsnak” (mitzvah), mert ezek szent kijelentések, amelyekből parancsolat fakad, de nem merülnek ki abban. Ezek a szövetség szavai, nem pusztán szabályok, hanem az Isten szívéből fakadnak, övéivé tesznek, hozzá hasonlóvá, mert ez a törvény az Istennel való kapcsolatunk lélegzete. (A részletes törvényszöveg a Kivonulás 20. és a Deuteronomium 5. fejezetében is megtalálható.) A Tízparancsolat – ez a „tíz szó” (görögül: ἡ δέκα λόγοι, deka logoi) – nem vasrács, hanem kulcs az élet kapujához. Nem bilincs, hanem a szabadság útjának térképe. A Sínai hegyen elhangzott tíz szó nem csupán tiltásokat tartalmaz, hanem meghívást: egy életre, amely Istenhez hasonló.

„Tíz szabadító szó”

A Kivonulás könyvének elején Isten nem azzal kezdi: „Ne lopj!” Hanem így: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (Kiv 20,2) Mit mond ezzel? „Szabad vagy! És most megmutatom, hogyan maradsz az.” A Tízparancsolat nem azért adatott, hogy Isten elvegye az örömünket, hanem hogy megvédje azt. Gondolj csak bele:

• • A „Ne ölj!” nem azt jelenti: ne élvezd az életet. Hanem: tiszteld az életet, mert Isten képmását hordozza.
  • A „Ne paráználkodj!” nem azt jelenti: ne szeress. Hanem: szeress hűséggel, ahogyan Isten szeret.
  • A „Ne lopj!” nem azt mondja: ne vágyj. Hanem: ne akarj birtokolni olyan áron, ami más szabadságába kerül.

Ez nem kalitka. Ez iránytű a szívnek.

Egyiptom vagy szabadság?

Az ember bármikor visszamehet Egyiptomba. Nem kell hozzá fáraó. Elég egy telefon, egy képernyő, egy hazugság, egy kapzsiság. De a Tízparancsolat mint tíz szó emlékeztet minket arra, kik vagyunk:
Nem rabszolgák. Hanem szabad emberek.

A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek.

Hanem hogy képes vagyok a jót tenni, anélkül, hogy félelmeim, önzésem, megkötözöttségek, függőségek gátolnának abban, hogy szabadon szeressek. Ezért Jézus nem eltörölte a törvényt, hanem beteljesítette azt: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.” (Jn 14,15) Aki szeret, annak a törvény nem teher, hanem öröm, mert belátja, hogy éppen azt védi, hogy szabadok maradjunk a jóra és ne eméssze el energiáinkat, életerőinket a bűn rabsága, vagy a bűneink következtében beszűkült lehetőségeink és szeretőképességünk. Mint amikor egy édesanya mondja a gyermekének: „Ne piszkáld a konnektort!” Nem a szabadságát veszi el – az életét óvja meg. Ahogy egy folyó medre is őrzi a folyam vizét, hogy éltető erőként akár városokat tudjon öntözni, erőműveket tudjon meghajtani, ahelyett, hogy medréből kilépve mindent lepusztítana.

Ha egyszer leülnél Jézussal egy tábortűz mellé, és megkérdeznéd:
 „Uram, hogyan élhetek igazán?” –
 Ő csak rád nézne, és halkan mondaná:

„Ne legyen más istened. Ne használd hiába a nevemet. Tartsd meg a nyugalom napját. Tiszteld atyádat és anyádat. Ne ölj. Ne paráználkodj. Ne lopj. Ne hazudj. Ne kívánd másét.”

Akkor megértenéd: ez nem parancs volt, hanem szerelmes levél, a Szabadító tíz szava.

Tízparancsolat ugyanakkor nem pusztán tilalom, hanem a szövetség gyümölcse, következménye – az Isten és ember közötti szeretetkapcsolat természetéből fakad.

„Nem fogsz ölni…” – a szövetségből fakadó élet

A héber igealakok a Tízparancsolatban – különösen a „לא תרצח” (lo tirtzach – „ne ölj”) – jövő idejű tiltásokként is értelmezhetők: „Nem fogsz ölni”, „nem fogsz lopni”, „nem fogsz paráználkodni”…
Ez nem csak parancs, hanem ígéret is. Ahogy egy prófétai szózatban az Úr ígéri: „Adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek...” (Ez 36,26) Ennek a próféciának a beteljesedését Jézus hozta el a Szentlélek elküldésével.

A Tízparancsolat tehát nem csak szabály, hanem a megváltott nép jövője, amely Isten Lelkében él.

 

A szabadság törvénye: nem tilalom, hanem átalakulás

Amikor Isten megszabadította népét Egyiptomból, nem csupán fizikai rabságból szabadította meg őket, hanem a bűn és félelem kultúrájából. A parancsolatok így szólnak:

„Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.”
Ezért: nem fogsz más istenek után menni. Nem fogsz ölni. Nem fogsz paráználkodni.

Ez olyan, mint amikor egy fiú, aki valóban szereti az apját, nem fog lopni tőle – nem azért, mert tilos, hanem mert már nem fér össze a szeretetkapcsolatukkal

Amikor a tízparancs a szív törvényévé válik 

Szent Ágoston így írja: „Szeress, és tégy amit akarsz.” Vagyis, aki Jézusi szeretettel szeret, az nem akar belülről olyat, ami nem szeretet, vagyis, ami kívül esne a törvény hatósugarán. Nem szabadosság ez, hanem a szeretet uralma alatti élet, ahol a törvény már nem külső kényszer, hanem belső életforma.

Újszövetségi beteljesedés: Jézus szavai

Jézus nem eltörli a törvényt, hanem beteljesíti (Mt 5,17). Az ő szavai által a parancsok szívparancsokká válnak. A gyilkosság már a haragban is jelen lehet. Szavakkal is lehet ölni. A paráznaság már a tekintetben is megfoganhat. De Jézus nem félelemre tanít – hanem szabadságra:

„Ha a Fiú megszabadít benneteket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)

Összegzés: a parancs, mint ígéret

Az Isten törvénye nemcsak megmondja, mit ne tegyél, hanem megígéri, mivé válsz, ha benne élsz.
Nem fogsz ölni – mert megtanultál megbocsátani.
Nem fogsz paráználkodni – mert megtanultál hűségesnek és tisztának lenni.
Nem fogsz hazudni – mert az igazság lakik benned.

Irgalmas, hű, tiszta és igaz emberré válhatsz, vagyis olyanná mint az Isten. Ugye ez egészen másmilyen ajánlat, mint amit a kígyó ajánlott Ádámnak és Évának. Isten is azt akarja, hogy olyanná válj mint Ő. Nem irigy a boldogságodra, de ehhez Krisztust adja nekünk mintaként és saját Lelkéből ad nekünk, hogy meg tudjuk tartani a törvényt és úgy tudjunk szeretni mint Jézus.

Imádkozzunk!

Uram, bocsáss meg, hogy elfordultam tőled, hogy saját céljaimat és vágyaimat kövessem és büszkeségemtől magcsalatva úgy tekintettem legszentebb akaratodat, mintha egy aggódó nagymama akadékoskodásai lennének. Bocsáss meg, hogy gőgömben megfeledkeztem szentségedről és fenségedről, hogy Te élet és halál ura vagy, Te határoztad meg a csillagok járását és egy sem hullik le azok közül a te tudtod vagy akaratod nélkül. Adj alázatot, hogy tiszteljem törvényeimet és a számomra kijelölt úton járva megtalálja igazi lehetőségeimet, szabadságomat és az örömet, amely a Te parancsolataid követéséből fakad. Erősíts meg Szentlelkeddel, hogy hűséges maradjak hozzád még akkor is, amikor gyengeségeim azzal fenyegetnek, hogy legyőznek. Még ha el is bukom, add meg nekem a kegyelmet, hogy reménykedő maradjak, és mindig újra kezdjek Lelked erejével. Ezt kérem Jézus Krisztus Urunk által, az igazi törvényhozó által, aki elküldi Lelkét, hogy bennünk lakjon. Ámen.

Napi “Carlo”

Carlo szilárdan hitt őrangyala támogatásában. Már kisgyermekként mindennap imádkozott hozzá, és megtapasztalta konkrét segítségét. Voltak olyan barátai, akik éjszakai szórakozóhelyekre jártak, kábítószereztek és sok alkoholt fogyasztottak. Amikor meghívták, és talán kísértést is érzett, hogy elmenjen, őrangyala figyelmeztette a veszélyekre. Édesanyja idézi bölcs tanácsát az ilyen helyzetekben: „Kérj segítséget az őrangyalodtól, akinek a legjobb barátoddá kell válnia.”

 (Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás)

                                                                                                       Írta és összeállította: Farkas László

Olvasmány a Kivonulás könyvéből - Kiv 19, 1-15

Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával és hirdesd Izrael fiainak: Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.”

Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.”

Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.”

Gondold át!

 

Közeledünk a Kivonulás könyvének csúcspontjához, és Istennek egyik legjelentősebb cselekedetéhez az üdvösségtörténetben: a Sínai szövetség megkötéséhez, amit egész egyszerűen ószövetségnek is hívunk. A kőtáblák és a törvény átadásával szoktuk azonosítani az eseményt, de itt sokkal többről volt szó. Isten ezért részletes utasításokat ad arra, hogyan készüljenek fel a Vele való szövetség megkötésére, ami ezentúl alapvetően megváltoztatja az életüket: az Úr szent népévé, és papi királyságává válnak. Az Úr azt mondja a népnek, hogy ehhez előbb meg kell szentelődniük, mivel jelenlegi bűnös állapotukban nem tudnának megmaradni az Ő szentségének jelenlétében. Isten szentségánek ragyogása olyan mintha valakit egy sötét tömlöcből hirtelen kihoznánk a fényre: az megvakulna. Éppígy ha a szent Istennel akar élni a nép, akkor meg kell tisztulniuk, és Istentől adott gyökeres szívbéli változáson kell átesniük, erre való készségük kifejezésére pedig “meg kell mosakodniuk, távol kell maradniuk a szent hegytől, és tartózkodniuk kell attól, hogy testi vágyaiknak engedjenek.” (Részlet az Exodus 90-ből) Vagyis fokozatosan hozzá kell szoktatniuk látásukat az Isten fényéhez és belső természetükben kell megújuljanak. Az ószövetség azért hangsúlyozza, hogy nem maradhat ember életben úgy, hogy látja a szent Istent színről-színre, mert akkora létrendi különbség. Izajás ezért hangsúlyozza, hogy az Istennel való közösségre úgy lehet eljutni, ha erkölcsi erőfeszíteseket teszünk és meghalunk a bűnnek:

“Rémület fogta el Sionban a bűnösöket,

az istenteleneket félelem szállta meg:

Ki lakhat közülünk együtt

az emésztő tűzzel,

s melyikünk maradhat

az örök lángokhoz közel?

Aki igazságban jár és igazat beszél,

aki megveti az erőszakkal szerzett

nyereséget,

s elhárítja kezével a megvesztegetést;

aki süketté teszi a fülét,

nehogy vérontásról halljon,

és behunyja a szemét,

nehogy rosszat lásson:

az ilyen a magasságban fog lakni,

sziklák csúcsán lesz biztonságos vára,

megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.” (Iz 33,14-16) 

Az embernek előbb Istennel hasonló természetűvé kell válnia olyan mértékben, hogy szentségének ragyogásában tudjon élni. Erre a törvény előkészít, de a megváltás tesz majd alkalmassá. Ha Istent örök izzáshoz, a szeretet tüzéhez hasonlítjuk, akkor csupa szeretetté és igazsággá kell váljon az ember, mert a szeretet fényében nem tud megmaradni az önzés és a hamisság. Ha egy papírlapot közelítünk a tűzhöz, az ellobban és fenyegetve érzi magát, de ha egy aranyrudat, az végtelen kreatív lehetőségeket él meg, hisz bármi formálató lesz belőle, akár egy arany lánc vagy arany korona is. Amíg Istennel szembeni beállítódásunk tőle idegen természetű, addig közelsége még akár nyugtalaníthat is, amint hasonló természetűvé kezd formálni bennünket a Szentlélek Isten, közelsége egyre boldogítóbb: életet, fényt és meleget ad.  Ezért a nép megtisztítva ruháikat, tartózkodva asszonyaiktól készült arra a napra, amikor már nemcsak Mózes, hanem ők is hallhatják az Úr szavát, bár nem érinthették a szent hegy határait, nehogy meghaljanak. 

“A valós istenélmény hitelesítő ismérvei, a Végtelen Jóság, Igazság, Szépség, Szentség valamilyen szinten való megtapasztalása. Ugyanakkor e végtelen ragyogásban magunkat is olyannak látjuk amilyenek vagyunk, kicsinek, hiúnak, kapzsinak, paráznának. - Isten előtt nincs hazugság, Ő nem vádol, de mégis e Végtelen ragyogó tisztaságban, a maga hitványságát látó ember eltakarja arcát és a földre borul.

Mózes tudja, hogy miről beszél, hisz maga is megtapasztalta: "Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután …Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni." (Kiv 3,4) "Vesd le a sarudat!" …Ugyanezt kérte minden időkben a vele találkozni akaró emberektől, ezt kéri tőlünk is. Nekünk, kik… a XXI. század fogyasztói társadalmának rabságából kiutat keresünk, meg kell tisztulnunk, az imák, az önmegtagadások, az aszkézis által.” (Böjte Csaba)

Ma pénteki böjtünk napja van. Az egyik ok, amiért böjtölünk és lemondásokat vállalunk, ebben az igerészben található. “A világi dolgoktól való tartózkodással, böjtöléssel és önmegtartóztatással kifejezzük hajlandóságunkat arra, hogy az Úr megváltoztasson bennünket. Elismerjük, hogy sok minden van bennünk, ami megtisztulásra szorul. Tudjuk, hogy nem tudjuk megtisztítani önmagunkat: erre csak a Szentlélek képes. De arra vagyunk hivatottak, hogy együttműködjünk a Szentlélek munkájában azáltal, hogy "megszenteljük magunkat" az Úr jelenlétére. Az Egyház mindig is gyakorolt valamilyen böjtöt, mielőtt Krisztust az Eucharisztiában fogadta volna.” Ezért ma figyelünk a szentségi böjtre is (hogy szentáldozás előtt egy órával nem eszünk-iszunk semmit, csak gyógyszert és vizet, ha szükséges) elvégezzük Szentgyónásunkat és a Szentmisében megújítjuk a Vele kötött új szövetségünket. Keresztutat is végezhetünk, mellyel teljes búcsú is járhat az előbbi feltételekkel és a Szentatya szándékára imádkozva Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség imádságokat. Ugyanilyen feltételekkel teljes búcsú nyerhető a Szentévben lelkigyakorlaton való részvétellel, amire nálunk holnap 9 órától a Krisztus Király Iskolában lesz lehetőség, ahol végig lesz gyóntatás, még a 17 órakor, szent Mihály templomban kezdődő szentmise alatt is, amit dicsőítés és közbenjáró imádság követ majd.

Maga a szövetség mindössze két kikötésre korlátozódik:

- „Én leszek a te Istened.”

- „Te leszel az én népem.”

• • JHVH elkötelezi magát Izrael mellett, hogy ők lesznek az Ő választott népe. Mint övéit, tiszta szeretetből örökbe fogadja őket, és felelősséget vállal értük minden időben és minden körülmények között. 

Isten szeretete:

HÉSED = ingyenes, együttérző, irgalmas szeretet

EMET = hűséges szeretet.

• • Izrael pedig elfogadja és elismeri JHVH-t egyetlen Isteneként. Bizalmát nem helyezi másba és rajta kívül senkitől sem fog függeni. “Mózes …összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. (Részlet a Pusztán túl kívül c. könyvből)

 

Ebben a szövetségben - ellentétben a Noéval vagy az Ábrahámmal kötött szövetséggel - nem egy személlyel, hanem egy egész néppel köt szövetséget Isten. Olyan néppel köt szövetséget, amely egymással szövetségben lévő és egymástól függő személyekből áll, akik felelősek egymást is őrizni a szövetségi hűségben, mert az egyes ember hűtlensége visszahat az egész népre. Isten nevének dicsőséges elismerése pedig a Földön az ő népének hűségétől függ, mint ahogy Izrael sorsa JHVH hűségétől. Nem a nép választja Istenét, hanem Isten kezdeményez, mint egy Vőlegény, mikor ebben a szövetségben szabadon függeni akar menyasszonyától, a néptől. (Részlet a Pusztán túl kívül c. könyvből)

Miután felszabadította az izraelitákat, Isten most szövetségi kapcsolatba vonja őket önmagával. Megadja nekik azt a felbecsülhetetlen kiváltságot, hogy "összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket". Megígéri nekik, hogy rajtuk keresztül az egész világért fog munkálkodni - ezt érti azon, hogy papi királyságnak nevezi őket. Ők fogják közvetíteni kegyelmeit a bukott emberiség számára. Az izraelitáknak pedig engedelmeskedniük kell szavának és meg kell tartaniuk szövetségét. (Részlet a Pusztán túl kívül c. könyvből)

Az Úr dicsőségesen mondta mindannyiunknak: "különleges tulajdonommá teszlek benneteket". Nem vagyunk a magunkéi; magas áron vásároltak meg bennünket. Micsoda hatalmas kegyelem! De ez egyben komoly felelősség is. Fogadjuk el ma, hogy Atyánk fiai és Isten szent népének tagjai vagyunk, és szenteljük meg magunkat újból azáltal, hogy jóakarattal vállaljuk aszketikus gyakorlatainkat, és azt mondjuk az Úrnak: "Mindent megteszek, amit parancsolsz." (Részlet az Exodus 90-ből)

Imádkozzunk!

Uram, vágyunk arra, hogy megtisztíts, még olyan áron is, hogy olykor ez “fájdalmas elvonó kúrának” tűnhet számunkra. Szükségünk van megtisztító és gyógyító kegyelmedre. Vágyunk a közelségedre és hogy elégess minden akadályt, mely bennünket tőled távoltartana. Segíts nekünk, hogy őszinte bűnbánatot tartsunk, és mutasd meg, hogyan szentelhetjük magunkat szent jelenlétednek. Ezt kérjük Krisztus Urunk által. Ámen!

Napi “Carlo”

Elkeseríthetnek gyengeségeink és bűneink, de amíg a bűneidet nézed, addig magadat nézed. Az igazi bűnbánat célja nem az, hogy önmagunk körül forogva azon bosszankodjunk, hogy miért nem voltunk olyanok, amilyeknek ideál-énképünk szerint lennünk kellene, hanem, azt fájlaljuk, hogy az Urat megbántottuk és elfogadjuk irgalmát, elhisszük, hogy bocsánatot nyertünk és az Ő Lelkének ajándékával képesek vagyon váltoni, megtérni. Ez kedves Istennek. Ezzel kapcsolatban fontoljuk meg Carlo tanácsát, aki nagyon gyakran gyónt. “A szomorúság, ha önmagunkra figyelünk, a boldogság, ha Isten felé fordítjuk tekintetünket.” Láss el Isten irgalmas szívéig!

„Ahhoz, hogy egy hőlégballon magasra emelkedjen, le kell dobnia a súlyokat  – ugyanígy a léleknek is meg kell szabadulnia a bocsánatos bűnök terhétől, hogy felemelkedhessen az ég felé. Ha pedig halálos bűn nyomja, akkor a lélek a földre zuhan. A gyónás olyan, mint a hőlégballon alatti láng: ez az, ami ismét képes felemelni a lelket… Ezért fontos gyakran gyónni, mert a lélek nagyon összetett.” (Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás) 

                                                                                                       Írta és összeállította: Farkas László

 

Olvasmány a Számok könyvéből - Szám 11,4-6; 10-20; 24-25; 31-35

Az a gyülevész népség pedig, amely velük feljött, kívánságra gerjedt, s leült és siránkozott és Izrael fiait is csatlakozásra bírta és azt mondta: „Ki ad nekünk húst enni? Emlékszünk a halra, amelyet ingyen ettünk Egyiptomban, eszünkbe jut az uborka, a dinnye, a póréhagyma, a vöröshagyma s a fokhagyma. Most száraz a torkunk: nem lát szemünk semmi mást, csak mannát.”

Hallotta tehát Mózes, hogy siránkozik a nép családról családra, mindenki a sátra ajtajában. Erre igen felgerjedt az Úr haragja, de Mózesnek is tűrhetetlennek tűnt ez a dolog. Azt mondta azért az Úrnak: „Miért nyomorítottad meg szolgádat? Miért nem lelek kegyelmet előtted, s miért raktad énrám az egész nép terhét? Hát én fogantam-e ezt az egész sokaságot, vagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: »Hordozd őket kebleden, amint a dajka szokta hordozni a csecsemőt, s vidd el őket arra a földre, amely felől megesküdtél atyáiknak?« Honnan vegyek húst, hogy adjak ekkora sokaságnak? Sírnak nekem és mondják: »Adj nekünk húst enni!« Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem. Ha azonban te másként ítélsz, akkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot.”

Azt mondta erre az Úr Mózesnek: „Gyűjts egybe nekem hetven olyan férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei s elöljárói, s vidd őket a szövetség sátrának ajtajához és állítsd ott őket magad mellé. Én majd leszállok és szólok neked, s elveszek lelkedből, s odaadom nekik, hogy hordozzák veled a nép terhét, s ne terheljen az téged egyedül. A népnek pedig mondd: Szentelődjetek meg: holnap húst esztek. Hallottam ugyanis, hogy azt mondtátok: »Ki ad nekünk húst enni? Jó volt nekünk Egyiptomban.« – Ad tehát majd nektek húst az Úr, s esztek, nem egy nap, sem kettőn, sem ötön, sem tízen, sem húszon, hanem egy egész hónapig, míg ki nem jön orrotokon, s utálatossá nem válik, mivel megvetettétek az Urat, aki közöttetek van és sírtatok előtte, mondván: »Miért jöttünk ki Egyiptomból?«” 

Elment tehát Mózes és elmondta a népnek az Úr szavait, s egybegyűjtött hetven férfit Izrael vénei közül, s odaállította őket a sátor köré. Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. 

Ekkor szél érkezett az Úrtól, fürjeket ragadott fel a tengeren túlról, s elhozta őket és a táborra hullatta, egynapi járóföldre körös-körül, a tábor minden oldalán; két könyöknyi magasságban repdestek a föld felett a levegőben. Felkerekedett erre a nép, s azon az egész napon és éjszakán meg a következő napon szedte a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, annak is volt tíz hómernyi; és kiterítették őket a tábor körül. Még a foguk között volt a hús és még el sem fogyott ez az eledel, amikor íme, felgerjedt az Úr haragja a nép ellen, s megverte felette nagy csapással. Erre elnevezték azt a helyet a Kívánkozás sírjainak, mert ott temették el a kívánkozó népet. Aztán elindultak a Kívánkozás sírjaitól, s eljutottak Hácerótba, s ott telepedtek meg.

Mérges kígyók

A nép a szabadságra vezető utat ismét hosszúnak és kényelmetlennek tartotta, ezért most meg az unalmasnak tartott manna-étel miatt kezdett el panaszkodni: „Miért hoztatok ki Egyiptomból, hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincsen. Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!” (Szám 21,5) Amiért az isteni adományt lebecsülték, a puszta átváltozott viperafészekké. Minden kő alól kígyó kúszott elő, sok embert megmartak és megöltek. Ebben a helyzetben a nép felismeri tévedését: „Vétkeztünk amikor zúgolódtunk az Úr ellen és teellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kigyókat rólunk!” (Szám 21,7) Mózes szeretetének tisztultsága itt mutatkozik meg, amikor nem vág vissza azzal, hogy megérdemlitek a sorsotokat, hanem igazi vezetőnek mutatkozik és közbenjár az Úrnál. Az Úr pedig nem ad egy hatásos csoda szérumot, hanem a hit a bűnbánat és az engedelmesség gesztusát teszi a gyógyulás feltételévé, amikor Mózessel egy rézkígyót helyeztet ki egy póznára, s csak aki elismerve lázadását és bűnei megérdemelt következményeként a kígyókat, bűnbánatot tart és hittel feltekint, az szabadul meg a halálos marástól. 

Ha a bűn a paradicsomban a tekeredő kígyó képében megjelenő ellenség által jött a világra, akkor a megváltás Annak a szeretete által van jelen, aki a keresztfán - a póznára kitűzött rézkígyóhoz hasonló - kicsavarodott testtel, véresen összeverve és végsőkig eltorzítva „féreghez” és nem emberhez hasonlított. Ezt imádkozta ugyanis Jézus a kereszten a 22. zsoltárt önmagára vonatkoztatva: “Én pedig féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és fejét csóválva mondja: „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” (Zsolt 22,7-9) Bűneink szörnyű következményeivel a keresztre szegezettre tekintve szembesülünk és a kereszten felmagasztalt Jézusra hittel feltekintve a kereszt ezután Istennek a bűn mérgével sebzett emberiség iránti végtelen szeretetét tanúsítja, és az ember egyedül itt nyerhet gyógyulást. (Jose H. Prado Flores, A pusztán túl)

Mózes depressziója

Alig, hogy kikeverednek a végveszedelemből már megint visszakívánkoznak a rabszolgaság kockázat- és felelősségvállalás nélküli „biztonságába”, ahol legalább póréhagymát, uborkát és halféléket is kaptak. Vissza akarnak fordulni. Ha nem, akkor pedig a puszta szélén félúton, minden ésszerűséget félretéve húsféléket követelnek. Ezen a ponton Mózes, aki nem félt szembeszállni a fáraóval és a Vörös-tengernél sem csüggedt el a legborzalmasabb depresszióba esett: „Ha továbbra is így akarsz bánni velem (Istenem), akkor inkább ölj meg!” (Szám 11,5) Amikor szem elől téveszti, hogy Isten megígérte neki: „veled leszek” (Kiv 3,12) lelkileg összeomlik: „Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra…? (Szám 11,22). „Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.” (Szám 11,14) (A pusztán túl)

Ez a nép vándorolt, de nem haladt előre, elhagyta Egyiptomot, de szíve a piramisok árnyékában maradt, még nem rázta le magáról a szolgaság lelkét. Mózes kifakad: nem tűröm tovább, ahogy velem bánsz. Ebbe az ügybe nem a saját akaratomból kerültem, Te hoztál engem ebbe a helyzetbe. Én ennek a népnek sem apja, sem anyja nem vagyok. Te adtál életet nekik. Te vagy értük a felelős. Isten mindkét irányban válaszolt. 

Váratlanul szelet támasztott és fürjeket vezetett a tenger mellé, melyek a hosszú repüléstől kimerülve ellepték a tábort. Az ember hajlamos, hogy meghatározza az isteni cselekvés koordinátáit vagy meghúzza Isten hatalmának határait. Mózesnek nem kiszállni kell az életből, hanem megtanulni másképp, nagyobb hittel élni, Istenben bízva élni. 

Ezután Isten a másik kérésre is reagálva utasította Mózest, hogy ossza meg terheit hetven vénnel.

Mózes eljut a határáig

 Sokszor van úgy az életben, hogy nehezen tanulunk. Mózes is így volt ezzel. Istennek mindig el kellett őt vinnie a határáig, hogy végre megtanulja a leckét: Isten ügye nem emberek kezében van. Már annyiszor megtapasztalta pedig, hogy Isten közbelép, ahol emberi erő már nem segíthet, mégis kiújul depressziója. A depressziója mögött valójában kishitűsége húzódik meg. Ugyanez kíséri/kísérti őt végig a kezdetektől: egyszer alkalmatlansága miatt keres kifogásokat, máskor meg túldimenzionálja fontosságát. Állandóan külső visszaigazolásokból keresi értékességének megerősítését, ezért, amikor túl sok sértés éri, akkor “kipukkad” nárcizmusa, ami szintén azt “hivatott” elrejteni, hogy mennyire bizonytalan önmagában. 

Isten országa sem emberi erőre épül, hanem Isten Szentlelkének erejére. Ezért alkalmatlanságunk tudatában bátran tegyük meg, amire Isten hív bennünket és ne essünk kétségbe, amikor elmarad az azonnal látható eredmény, s úgy tűnik, minden erőfeszítésünk hiábavaló. Legközelebb, amikor úgy érzed, hogy “elfogytál”, vagy hogy lenne egy kifogásod, hogy Isten miért nem tud téged használni, gondold át a következőket:

Noé iszákos volt,

Ábrahám túl öreg.

Sára meddő volt,

Izsák egy álmodozó.

Jákob hazudós volt,

Lea csúnya.

Józsefet bántalmazták.

Mózes dadogós volt

és birkákat terelgetett,

ráadásul gyilkos volt (Dávid és Pál szintén).

Debóra nő volt,

Gedeon félénk.

Sámsonnak hosszú haja volt,

Jefte anyja parázna nő volt,

Ozeásnak a felesége volt parázna,

Ráháb pedig maga volt parázna.

Dávid túl fiatal volt (Jeremiás és Timótheus szintén),

Dávidnak idegösszeroppanása volt, és egy afférja.

Illés hajlamos volt az öngyilkosságra,

Jeremiás depresszív típus volt.

Izajás szidalmazott volt 

és meztelenül prédikált.

Dánielt az oroszlánok vermébe dobták,

Jónás elfutott a szolgálat elől.

Noémi özvegy volt.

Jób elvesztette vagyonát, egészségét és gyermekeit.

Keresztelő János sáskát evett,

Péternek dühkitörései voltak és megtagadta Jézust.

János önigazult volt,

a tanítványok elaludtak.

Máté tolvaj volt,

Simon fanatikus,

Nathanael cinikus.

Márta folyton aggodalmaskodott,

Mária lusta volt.

Mária Magdaléna démoni megszállás alatt volt.

A kisfiúnak csak 5 kenyere és 2 hala volt.

A szamáriai nőnek sok szeretője volt.

Zakeus túl kicsi volt,

a csikó, amin Jézus bevonult csak egy szamár volt.

Simon, a Rufusz fia csak egy járókelő volt.

Pál fogoly volt, rossz szónok.

Fülöp hirtelen eltűnt,

Márk mindennel felhagyott,

Timótheusnak gyomorfekélye volt.

És Lázár… nos, Lázár halott volt.

Tehát… mi a te kifogásod?!

(Ismeretlen szerző az internetről)

Ha Isten küld, mire vársz még?

Amikor elfogy az erő, akkor sincs kifogás. Istennek mindig van egy jó megoldása.

Mózes, amikor majd összeroppan a teher alatt, rájön, hogy Istenre és másokra is tehet át felelősséget.

Isten nem az alapján használ minket, hogy mik vagyunk, hanem annak ellenére, hogy mik vagyunk.

Nem az alapján használ minket, hogy mire érzünk erőt magunkban, hanem, hogy mire akar minket képessé tenni. …hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt” (1Kor 1,29)

Imádkozzunk!

Urunk, mindenható Istenünk taníts minket elfogadni a határainkat ugyanakkor azt is, hogy Veled minden lehetséges. Adj alázatot, hogy ne játszunk “mindenhatót” és felismerjük, amikor a nélkülözhetetlenség égisze alatt tündökölve feleslegesen túlterheljük magunkat, vagy elmulasztunk másokat formába lendítve megajándékozni a kompetencia érzetével. Adj bölcsességet okosan megosztani a feladatainkat társfelelősökkel és nálad hagyva a végső felelősséget adj erőt, hogy legyőzzük kifogásainkat! Ezt kérjük Krisztus, a mi Urunk által! Ámen!

Napi “Carlo”

Mózes ezen a ponton kezdte megelégelni a rábízottakat, de aztán Isten segít neki abban, hogyan birkózzon meg a feladatokkal. “Carlo nagyon szerette azokat a szenteket, akik legutolsóknak szentelték magukat. Teréz Anya néhány mondatát, amelyek különösen tetszettek neki, ki is írta magának: “...Ne keressétek Jézust messzi földeken! Ő nincs ott. Ő itt van közel hozzátok… Ha van rá szemetek, megtaláljátok Kalkuttát bárhol a világon… Tudom, hogy talán arra vágytok, hogy Kalkuttába utazzatok, de könnyebb a messzi embereket szeretni. Nem könnyű viszont azokat szeretni, akik mellettünk élnek.””(Antonia Salzano Acutis és Paolo Rodani, A Fiam titka, 13.)