Olvasmány a Kivonulás könyvéből - Kiv 19,16-18; 20,1-17; 20
Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.
Az Úr ezeket jelentette ki:
„Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
Senki mást ne tekints Istennek, csak engem.
Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.
Uradnak, Istenednek a nevét ne vedd hiába, mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki a nevét hiába veszi.
Gondolj a szombatra és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek. Az Úr ugyanis hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van; a hetedik napon azonban megpihent. Az Úr a hetedik napot megáldotta és megszentelte.
Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Ne ölj.
Ne törj házasságot.
Ne lopj.
Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen.
Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.”
Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.”
Gondold át!
Mózes a 70 vén kíséretében újra elment a hegyhez, hogy megvigye Istennek a nép válaszát, majd otthagyta a véneket és negyven napot és negyven éjszakát töltött a Hóreb hegyén, ahol az isteni hang hívta a sűrű felhő közepéből. Ekkor kapja meg a tíz parancsolatot, vagy inkább 10 életadó isteni szót.
“Van egy gondolat, amely annyira áthatja korunkat, hogy alig gondolunk rá. Ez az a gondolat, hogy akkor leszünk a legszabadabbak és legboldogabbak, ha azt tehetünk, amit csak akarunk. Megtaláljuk a méltóságunkat, ha autonómok vagyunk, ez a szó azt jelenti, hogy "saját magunk törvénye". Ez egy fontos téveszme… Az Isten törvényének való tökéletes engedelmesség tökéletes szabadságot és tökéletes boldogságot jelent. Ez az angyalok állapota. Mihály arkangyal, a dicsőséges harcos és a rendíthetetlen erő megtestesítője, aki Isten seregeit vezeti, azért erős és boldog, mert tökéletesen engedelmeskedik Isten törvényének… Hányszor kezeljük Isten parancsait teherként, vagy lekicsinyeljük őket, mintha csak egy ideges nagymama túlságosan aggódó aggodalmai lennének? De nem: ezek a mi (szabadságunk és) erőnk alapját képezik. Soha nem leszünk erős és stabil (emberekké), amíg nem vagyunk szilárdan Isten örök törvényének markában.” (Részlet az Exodus 90-ből)
A „Tízparancsolat” héber neve: עֲשֶׂרֶת הַדִּבְּרוֹת – Aseret haDibrot
Ez szó szerint azt jelenti: „A tíz szó” vagy „A tíz kijelentés” – nem tíz szabály, hanem tíz isteni szózat, ami szövetséget alapít, szívet nevel, és szabadságot őriz. A zsidó hagyomány „szónak” (דָּבָר – davar) nevezi mindegyiket, nem „parancsnak” (mitzvah), mert ezek szent kijelentések, amelyekből parancsolat fakad, de nem merülnek ki abban. Ezek a szövetség szavai, nem pusztán szabályok, hanem az Isten szívéből fakadnak, övéivé tesznek, hozzá hasonlóvá, mert ez a törvény az Istennel való kapcsolatunk lélegzete. (A részletes törvényszöveg a Kivonulás 20. és a Deuteronomium 5. fejezetében is megtalálható.) A Tízparancsolat – ez a „tíz szó” (görögül: ἡ δέκα λόγοι, deka logoi) – nem vasrács, hanem kulcs az élet kapujához. Nem bilincs, hanem a szabadság útjának térképe. A Sínai hegyen elhangzott tíz szó nem csupán tiltásokat tartalmaz, hanem meghívást: egy életre, amely Istenhez hasonló.
„Tíz szabadító szó”
A Kivonulás könyvének elején Isten nem azzal kezdi: „Ne lopj!” Hanem így: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (Kiv 20,2) Mit mond ezzel? „Szabad vagy! És most megmutatom, hogyan maradsz az.” A Tízparancsolat nem azért adatott, hogy Isten elvegye az örömünket, hanem hogy megvédje azt. Gondolj csak bele:
-
- A „Ne ölj!” nem azt jelenti: ne élvezd az életet. Hanem: tiszteld az életet, mert Isten képmását hordozza.
- A „Ne paráználkodj!” nem azt jelenti: ne szeress. Hanem: szeress hűséggel, ahogyan Isten szeret.
- A „Ne lopj!” nem azt mondja: ne vágyj. Hanem: ne akarj birtokolni olyan áron, ami más szabadságába kerül.
Ez nem kalitka. Ez iránytű a szívnek.
Egyiptom vagy szabadság?
Az ember bármikor visszamehet Egyiptomba. Nem kell hozzá fáraó. Elég egy telefon, egy képernyő, egy hazugság, egy kapzsiság. De a Tízparancsolat mint tíz szó emlékeztet minket arra, kik vagyunk:
Nem rabszolgák. Hanem szabad emberek.
A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek.
Hanem hogy képes vagyok a jót tenni, anélkül, hogy félelmeim, önzésem, megkötözöttségek, függőségek gátolnának abban, hogy szabadon szeressek. Ezért Jézus nem eltörölte a törvényt, hanem beteljesítette azt: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.” (Jn 14,15) Aki szeret, annak a törvény nem teher, hanem öröm, mert belátja, hogy éppen azt védi, hogy szabadok maradjunk a jóra és ne eméssze el energiáinkat, életerőinket a bűn rabsága, vagy a bűneink következtében beszűkült lehetőségeink és szeretőképességünk. Mint amikor egy édesanya mondja a gyermekének: „Ne piszkáld a konnektort!” Nem a szabadságát veszi el – az életét óvja meg. Ahogy egy folyó medre is őrzi a folyam vizét, hogy éltető erőként akár városokat tudjon öntözni, erőműveket tudjon meghajtani, ahelyett, hogy medréből kilépve mindent lepusztítana.
Ha egyszer leülnél Jézussal egy tábortűz mellé, és megkérdeznéd:
„Uram, hogyan élhetek igazán?” –
Ő csak rád nézne, és halkan mondaná:
„Ne legyen más istened. Ne használd hiába a nevemet. Tartsd meg a nyugalom napját. Tiszteld atyádat és anyádat. Ne ölj. Ne paráználkodj. Ne lopj. Ne hazudj. Ne kívánd másét.”
Akkor megértenéd: ez nem parancs volt, hanem szerelmes levél, a Szabadító tíz szava.
Tízparancsolat ugyanakkor nem pusztán tilalom, hanem a szövetség gyümölcse, következménye – az Isten és ember közötti szeretetkapcsolat természetéből fakad.
„Nem fogsz ölni…” – a szövetségből fakadó élet
A héber igealakok a Tízparancsolatban – különösen a „לא תרצח” (lo tirtzach – „ne ölj”) – jövő idejű tiltásokként is értelmezhetők: „Nem fogsz ölni”, „nem fogsz lopni”, „nem fogsz paráználkodni”…
Ez nem csak parancs, hanem ígéret is. Ahogy egy prófétai szózatban az Úr ígéri: „Adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek...” (Ez 36,26) Ennek a próféciának a beteljesedését Jézus hozta el a Szentlélek elküldésével.
A Tízparancsolat tehát nem csak szabály, hanem a megváltott nép jövője, amely Isten Lelkében él.
A szabadság törvénye: nem tilalom, hanem átalakulás
Amikor Isten megszabadította népét Egyiptomból, nem csupán fizikai rabságból szabadította meg őket, hanem a bűn és félelem kultúrájából. A parancsolatok így szólnak:
„Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.”
Ezért: nem fogsz más istenek után menni. Nem fogsz ölni. Nem fogsz paráználkodni.
Ez olyan, mint amikor egy fiú, aki valóban szereti az apját, nem fog lopni tőle – nem azért, mert tilos, hanem mert már nem fér össze a szeretetkapcsolatukkal
Amikor a tízparancs a szív törvényévé válik
Szent Ágoston így írja: „Szeress, és tégy amit akarsz.” Vagyis, aki Jézusi szeretettel szeret, az nem akar belülről olyat, ami nem szeretet, vagyis, ami kívül esne a törvény hatósugarán. Nem szabadosság ez, hanem a szeretet uralma alatti élet, ahol a törvény már nem külső kényszer, hanem belső életforma.
Újszövetségi beteljesedés: Jézus szavai
Jézus nem eltörli a törvényt, hanem beteljesíti (Mt 5,17). Az ő szavai által a parancsok szívparancsokká válnak. A gyilkosság már a haragban is jelen lehet. Szavakkal is lehet ölni. A paráznaság már a tekintetben is megfoganhat. De Jézus nem félelemre tanít – hanem szabadságra:
„Ha a Fiú megszabadít benneteket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
Összegzés: a parancs, mint ígéret
Az Isten törvénye nemcsak megmondja, mit ne tegyél, hanem megígéri, mivé válsz, ha benne élsz.
Nem fogsz ölni – mert megtanultál megbocsátani.
Nem fogsz paráználkodni – mert megtanultál hűségesnek és tisztának lenni.
Nem fogsz hazudni – mert az igazság lakik benned.
Irgalmas, hű, tiszta és igaz emberré válhatsz, vagyis olyanná mint az Isten. Ugye ez egészen másmilyen ajánlat, mint amit a kígyó ajánlott Ádámnak és Évának. Isten is azt akarja, hogy olyanná válj mint Ő. Nem irigy a boldogságodra, de ehhez Krisztust adja nekünk mintaként és saját Lelkéből ad nekünk, hogy meg tudjuk tartani a törvényt és úgy tudjunk szeretni mint Jézus.
Imádkozzunk!
Uram, bocsáss meg, hogy elfordultam tőled, hogy saját céljaimat és vágyaimat kövessem és büszkeségemtől magcsalatva úgy tekintettem legszentebb akaratodat, mintha egy aggódó nagymama akadékoskodásai lennének. Bocsáss meg, hogy gőgömben megfeledkeztem szentségedről és fenségedről, hogy Te élet és halál ura vagy, Te határoztad meg a csillagok járását és egy sem hullik le azok közül a te tudtod vagy akaratod nélkül. Adj alázatot, hogy tiszteljem törvényeimet és a számomra kijelölt úton járva megtalálja igazi lehetőségeimet, szabadságomat és az örömet, amely a Te parancsolataid követéséből fakad. Erősíts meg Szentlelkeddel, hogy hűséges maradjak hozzád még akkor is, amikor gyengeségeim azzal fenyegetnek, hogy legyőznek. Még ha el is bukom, add meg nekem a kegyelmet, hogy reménykedő maradjak, és mindig újra kezdjek Lelked erejével. Ezt kérem Jézus Krisztus Urunk által, az igazi törvényhozó által, aki elküldi Lelkét, hogy bennünk lakjon. Ámen.
Napi “Carlo”
Carlo szilárdan hitt őrangyala támogatásában. Már kisgyermekként mindennap imádkozott hozzá, és megtapasztalta konkrét segítségét. Voltak olyan barátai, akik éjszakai szórakozóhelyekre jártak, kábítószereztek és sok alkoholt fogyasztottak. Amikor meghívták, és talán kísértést is érzett, hogy elmenjen, őrangyala figyelmeztette a veszélyekre. Édesanyja idézi bölcs tanácsát az ilyen helyzetekben: „Kérj segítséget az őrangyalodtól, akinek a legjobb barátoddá kell válnia.”
(Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás)
Írta és összeállította: Farkas László