Olvasmány a Kivonulás könyvéből - Kiv 19, 1-15
Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Az izraeliták táborukat a heggyel szemben ütötték fel. Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával és hirdesd Izrael fiainak: Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek. Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak.”
Mózes elment és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.”
Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.” Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.”
Gondold át!
Közeledünk a Kivonulás könyvének csúcspontjához, és Istennek egyik legjelentősebb cselekedetéhez az üdvösségtörténetben: a Sínai szövetség megkötéséhez, amit egész egyszerűen ószövetségnek is hívunk. A kőtáblák és a törvény átadásával szoktuk azonosítani az eseményt, de itt sokkal többről volt szó. Isten ezért részletes utasításokat ad arra, hogyan készüljenek fel a Vele való szövetség megkötésére, ami ezentúl alapvetően megváltoztatja az életüket: az Úr szent népévé, és papi királyságává válnak. Az Úr azt mondja a népnek, hogy ehhez előbb meg kell szentelődniük, mivel jelenlegi bűnös állapotukban nem tudnának megmaradni az Ő szentségének jelenlétében. Isten szentségánek ragyogása olyan mintha valakit egy sötét tömlöcből hirtelen kihoznánk a fényre: az megvakulna. Éppígy ha a szent Istennel akar élni a nép, akkor meg kell tisztulniuk, és Istentől adott gyökeres szívbéli változáson kell átesniük, erre való készségük kifejezésére pedig “meg kell mosakodniuk, távol kell maradniuk a szent hegytől, és tartózkodniuk kell attól, hogy testi vágyaiknak engedjenek.” (Részlet az Exodus 90-ből) Vagyis fokozatosan hozzá kell szoktatniuk látásukat az Isten fényéhez és belső természetükben kell megújuljanak. Az ószövetség azért hangsúlyozza, hogy nem maradhat ember életben úgy, hogy látja a szent Istent színről-színre, mert akkora létrendi különbség. Izajás ezért hangsúlyozza, hogy az Istennel való közösségre úgy lehet eljutni, ha erkölcsi erőfeszíteseket teszünk és meghalunk a bűnnek:
“Rémület fogta el Sionban a bűnösöket,
az istenteleneket félelem szállta meg:
Ki lakhat közülünk együtt
az emésztő tűzzel,
s melyikünk maradhat
az örök lángokhoz közel?
Aki igazságban jár és igazat beszél,
aki megveti az erőszakkal szerzett
nyereséget,
s elhárítja kezével a megvesztegetést;
aki süketté teszi a fülét,
nehogy vérontásról halljon,
és behunyja a szemét,
nehogy rosszat lásson:
az ilyen a magasságban fog lakni,
sziklák csúcsán lesz biztonságos vára,
megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.” (Iz 33,14-16)
Az embernek előbb Istennel hasonló természetűvé kell válnia olyan mértékben, hogy szentségének ragyogásában tudjon élni. Erre a törvény előkészít, de a megváltás tesz majd alkalmassá. Ha Istent örök izzáshoz, a szeretet tüzéhez hasonlítjuk, akkor csupa szeretetté és igazsággá kell váljon az ember, mert a szeretet fényében nem tud megmaradni az önzés és a hamisság. Ha egy papírlapot közelítünk a tűzhöz, az ellobban és fenyegetve érzi magát, de ha egy aranyrudat, az végtelen kreatív lehetőségeket él meg, hisz bármi formálató lesz belőle, akár egy arany lánc vagy arany korona is. Amíg Istennel szembeni beállítódásunk tőle idegen természetű, addig közelsége még akár nyugtalaníthat is, amint hasonló természetűvé kezd formálni bennünket a Szentlélek Isten, közelsége egyre boldogítóbb: életet, fényt és meleget ad. Ezért a nép megtisztítva ruháikat, tartózkodva asszonyaiktól készült arra a napra, amikor már nemcsak Mózes, hanem ők is hallhatják az Úr szavát, bár nem érinthették a szent hegy határait, nehogy meghaljanak.
“A valós istenélmény hitelesítő ismérvei, a Végtelen Jóság, Igazság, Szépség, Szentség valamilyen szinten való megtapasztalása. Ugyanakkor e végtelen ragyogásban magunkat is olyannak látjuk amilyenek vagyunk, kicsinek, hiúnak, kapzsinak, paráznának. - Isten előtt nincs hazugság, Ő nem vádol, de mégis e Végtelen ragyogó tisztaságban, a maga hitványságát látó ember eltakarja arcát és a földre borul.
Mózes tudja, hogy miről beszél, hisz maga is megtapasztalta: "Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután …Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni." (Kiv 3,4) "Vesd le a sarudat!" …Ugyanezt kérte minden időkben a vele találkozni akaró emberektől, ezt kéri tőlünk is. Nekünk, kik… a XXI. század fogyasztói társadalmának rabságából kiutat keresünk, meg kell tisztulnunk, az imák, az önmegtagadások, az aszkézis által.” (Böjte Csaba)
Ma pénteki böjtünk napja van. Az egyik ok, amiért böjtölünk és lemondásokat vállalunk, ebben az igerészben található. “A világi dolgoktól való tartózkodással, böjtöléssel és önmegtartóztatással kifejezzük hajlandóságunkat arra, hogy az Úr megváltoztasson bennünket. Elismerjük, hogy sok minden van bennünk, ami megtisztulásra szorul. Tudjuk, hogy nem tudjuk megtisztítani önmagunkat: erre csak a Szentlélek képes. De arra vagyunk hivatottak, hogy együttműködjünk a Szentlélek munkájában azáltal, hogy "megszenteljük magunkat" az Úr jelenlétére. Az Egyház mindig is gyakorolt valamilyen böjtöt, mielőtt Krisztust az Eucharisztiában fogadta volna.” Ezért ma figyelünk a szentségi böjtre is (hogy szentáldozás előtt egy órával nem eszünk-iszunk semmit, csak gyógyszert és vizet, ha szükséges) elvégezzük Szentgyónásunkat és a Szentmisében megújítjuk a Vele kötött új szövetségünket. Keresztutat is végezhetünk, mellyel teljes búcsú is járhat az előbbi feltételekkel és a Szentatya szándékára imádkozva Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség imádságokat. Ugyanilyen feltételekkel teljes búcsú nyerhető a Szentévben lelkigyakorlaton való részvétellel, amire nálunk holnap 9 órától a Krisztus Király Iskolában lesz lehetőség, ahol végig lesz gyóntatás, még a 17 órakor, szent Mihály templomban kezdődő szentmise alatt is, amit dicsőítés és közbenjáró imádság követ majd.
Maga a szövetség mindössze két kikötésre korlátozódik:
- „Én leszek a te Istened.”
- „Te leszel az én népem.”
-
- JHVH elkötelezi magát Izrael mellett, hogy ők lesznek az Ő választott népe. Mint övéit, tiszta szeretetből örökbe fogadja őket, és felelősséget vállal értük minden időben és minden körülmények között.
Isten szeretete:
HÉSED = ingyenes, együttérző, irgalmas szeretet
EMET = hűséges szeretet.
-
- Izrael pedig elfogadja és elismeri JHVH-t egyetlen Isteneként. Bizalmát nem helyezi másba és rajta kívül senkitől sem fog függeni. “Mózes …összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. (Részlet a Pusztán túl kívül c. könyvből)
Ebben a szövetségben - ellentétben a Noéval vagy az Ábrahámmal kötött szövetséggel - nem egy személlyel, hanem egy egész néppel köt szövetséget Isten. Olyan néppel köt szövetséget, amely egymással szövetségben lévő és egymástól függő személyekből áll, akik felelősek egymást is őrizni a szövetségi hűségben, mert az egyes ember hűtlensége visszahat az egész népre. Isten nevének dicsőséges elismerése pedig a Földön az ő népének hűségétől függ, mint ahogy Izrael sorsa JHVH hűségétől. Nem a nép választja Istenét, hanem Isten kezdeményez, mint egy Vőlegény, mikor ebben a szövetségben szabadon függeni akar menyasszonyától, a néptől. (Részlet a Pusztán túl kívül c. könyvből)
Miután felszabadította az izraelitákat, Isten most szövetségi kapcsolatba vonja őket önmagával. Megadja nekik azt a felbecsülhetetlen kiváltságot, hogy "összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket". Megígéri nekik, hogy rajtuk keresztül az egész világért fog munkálkodni - ezt érti azon, hogy papi királyságnak nevezi őket. Ők fogják közvetíteni kegyelmeit a bukott emberiség számára. Az izraelitáknak pedig engedelmeskedniük kell szavának és meg kell tartaniuk szövetségét. (Részlet a Pusztán túl kívül c. könyvből)
Az Úr dicsőségesen mondta mindannyiunknak: "különleges tulajdonommá teszlek benneteket". Nem vagyunk a magunkéi; magas áron vásároltak meg bennünket. Micsoda hatalmas kegyelem! De ez egyben komoly felelősség is. Fogadjuk el ma, hogy Atyánk fiai és Isten szent népének tagjai vagyunk, és szenteljük meg magunkat újból azáltal, hogy jóakarattal vállaljuk aszketikus gyakorlatainkat, és azt mondjuk az Úrnak: "Mindent megteszek, amit parancsolsz." (Részlet az Exodus 90-ből)
Imádkozzunk!
Uram, vágyunk arra, hogy megtisztíts, még olyan áron is, hogy olykor ez “fájdalmas elvonó kúrának” tűnhet számunkra. Szükségünk van megtisztító és gyógyító kegyelmedre. Vágyunk a közelségedre és hogy elégess minden akadályt, mely bennünket tőled távoltartana. Segíts nekünk, hogy őszinte bűnbánatot tartsunk, és mutasd meg, hogyan szentelhetjük magunkat szent jelenlétednek. Ezt kérjük Krisztus Urunk által. Ámen!
Napi “Carlo”
Elkeseríthetnek gyengeségeink és bűneink, de amíg a bűneidet nézed, addig magadat nézed. Az igazi bűnbánat célja nem az, hogy önmagunk körül forogva azon bosszankodjunk, hogy miért nem voltunk olyanok, amilyeknek ideál-énképünk szerint lennünk kellene, hanem, azt fájlaljuk, hogy az Urat megbántottuk és elfogadjuk irgalmát, elhisszük, hogy bocsánatot nyertünk és az Ő Lelkének ajándékával képesek vagyon váltoni, megtérni. Ez kedves Istennek. Ezzel kapcsolatban fontoljuk meg Carlo tanácsát, aki nagyon gyakran gyónt. “A szomorúság, ha önmagunkra figyelünk, a boldogság, ha Isten felé fordítjuk tekintetünket.” Láss el Isten irgalmas szívéig!
„Ahhoz, hogy egy hőlégballon magasra emelkedjen, le kell dobnia a súlyokat – ugyanígy a léleknek is meg kell szabadulnia a bocsánatos bűnök terhétől, hogy felemelkedhessen az ég felé. Ha pedig halálos bűn nyomja, akkor a lélek a földre zuhan. A gyónás olyan, mint a hőlégballon alatti láng: ez az, ami ismét képes felemelni a lelket… Ezért fontos gyakran gyónni, mert a lélek nagyon összetett.” (Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás)
Írta és összeállította: Farkas László