A Szentatya A remény nem csal meg (Spes non confundit, röv. SNC) kezdetű bullájával hirdette meg a 2025-ös jubileumi évet és az a kívánsága, hogy “legyen ez a jubileum a remény felélesztésének alkalma mindenki számára!” (SNC 2.) Sokan hamis reményeket kergetnek, aztán keservesen csalódnak.
Ezt a tapasztalatot fogalmazza meg Csokonai A reményhez című versében: “Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény! Kit teremt magának a boldogtalan... Hittem szép szavadnak: mégis megcsalál.” (Olvassuk Marton Zsolt Püspök atya Szentévet megnyitó Szent Család napi körlevelében) Emberekben csalódhatunk, de Istenben nem. Ő nem hiteget bennünket, hanem mindig hűséges az ígéreteihez.
Az Isten ígéreteibe fektetett “remény nem csal meg” (Róm 5,5) bennünket soha. Csak ne felejtsük el, hogy Isten ígéretei beteljesedésének feltétele van: hűségesnek maradni Jézus Krisztushoz és az általa garantált közösségi úthoz, vagyis az Anyaszentegyházhoz, melyet Péterre vagyis az első pápára alapozott: “Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,19) A Szentévben ezzel az oldó-kötő hatalmával élve a jelenlegi Péter-utód, Ferenc pápa szélesre nyitotta a kegyelem kapuit és számos szentévi búcsúnyerési lehetőséget hirdetett meg.
Megtisztelő, hogy a honlapom első rendszeres tartalma a Szentévvel kapcsolatos rendkívüli kegyelmi lehetőségekről szólhat. Ez egy cikksorozat lesz, amely terveim szerint végigkísér minket az egész Szentéven és felhívja a figyelmet azokra a cselekményekre és imádságokra, melyekkel búcsút nyerhetünk. Hetente megosztok majd egy-egy aktuálisnak ítélt gondolatot, tanítást vagy imát.
Elsőként viszont örömmel ajándékozom Nektek a Szentatya bullájáról készült prezentációmat:
valamint az összefoglalómat, melyben számos ötletet találhattok a Szentév egyéni és közösségi megélésére, továbbá a búcsúk helyes értelmezéséhez:
Bízom benne, hogy sokan tudtok belőle személyesen is meríteni, s reményem szerint családotokban és egyházközségeitekben is tudjátok terjeszteni ezeket a lehetőségeket. Azt kívánom, hogy váljon ez mindnyájunk lelkének javára és sok-sok tisztítótűzben szenvedő lélek javára!
Szeretettel! Laci atya
Végezetül álljon itt néhány fogalmi tisztázás cikksorozatunk bevezetéséül!
Mi a szentévi búcsú?
Időhöz kötött teljes búcsú, melyet a pápa az egész Egyháznak engedélyez, általában egy esztendőre, azért, hogy a hívők rádöbbenjenek katolikus voltuk kegyelmére. (Búcsúk Imakönyve (röv. BI), összeállította Diós István, Jel Kiadó 2024. Első kiadás, Szent István Társulat 1984, katekizmus 35. pont)
Honnan való a Szentév gondolata?
Az Ószövetségből a Jóbel-év törvényéből (lásd MTörv. 25. fejezet). A törvény szerint minden 50. esztendő a nagy szociális megújulás éve lett volna. Az eladott föld és ház visszaszállt volna eredeti tulajdonosára; a rabszolgákat fel kellett volna szabadítani; a hitelezésből származó adósságokat el kellett volna engedni. Az Úr Krisztus visszaadja a lélek szabadságát és elveszített kincseit. A názáretti zsinagógában küldetése kezdetén Izajásnak éppen ezt a részét olvasta, hogy Ő azért jött, hogy meghirdesse “az Úr kedves esztendejét”. (Lk 4,16-20) (BI, katekizmus 36. pont)
Mióta ül az Egyház Szentévet?
VIII. Bonifác pápa hirdette meg az első Szentévet (vagy Jubileumi évet) 1300-ra, hogy felébressze a hívőkben Péterhez és Rómához való tartozás tudatát. (BI, katekizmus 37. pont)
Hogyan szólt akkor a Szentév törvénye?
Így szólt: a pápa teljes búcsút engedélyez mindazoknak, akik elzarándokolnak Rómába, végig látogatják a nagy római bazilikákat, gyónnak, áldoznak és imádkoznak a pápa szándékára. Római gyóntatók a Szentév idejére rendkívüli meghatalmazásokat kaptak… olyan bűnösöket is feloldozhattak, akiknek egyébként a püspökükhöz vagy közvetlenül a pápához kellett volna fordulniuk. (BI, katekizmus 38. pont)
Az Egyházban is ötven évenként van Szentév?
Nem. VIII. Bonifác pápa úgy gondolta, hogy százévenként hirdessenek, ez azonban sokakat kizárt volna. Ezért már 1350-ben úgy rendelkezett VI. Kelemen pápa, hogy Szentévet hirdet és utána ötven évenként tegyék ugyanezt a pápák, de még ez is túlságosan ritkának tűnt, ezért V. Miklós pápa 1450-ben huszonötévenként ismétlődőnek rendelte a Szentévet. (BI, katekizmus 39. pont) 1983-84-ben a megváltás 950. évfordulója indokán rendkívüli Szentévet hirdetett a pápa: 1983 március 25-től 1984. húsvétjáig. (BI, katekizmus 40. pont)
És ha valaki nem tudott Rómába menni?
1925-ig a Szentév idejére a Rómán kívül elnyerhető teljes búcsúkat a pápa felfüggesztette, kivéve a haldoklóknak szánt teljes búcsút. 1925-ben azonban XI. Piusz pápa elrendelte, hogy minden ország kijelölt templomaiban Rómán kívül is elnyerhetik a hívők a Szentévi búcsút. (BI, katekizmus 42. pont) A betegek a plébánia templomába menjenek el; vagy, ha erre sem képesek már, akkor lélekben csatlakozzanak egy olyan családtaghoz, aki elmegy, hogy a szentévi búcsút elnyerje, és a beteg jó cselekedete az legyen, hogy gyengeségét és szenvedését ajánlja fel az Egyházért. (BI, katekizmus 47. pont)
Mi a szentévi bulla?
Az az ünnepélyes, régebben nagy ólompecséttel ellátott pápai levél, amellyel a pápa az Egyház tudomására hozta rendszerint Mennybemenetel ünnepe után, hogy Karácsonykor megnyitja a szentévet, amely Karácsonytól Karácsonyig szokott tartani. (BI, katekizmus 49. pont)
Mi az, hogy „megnyitják a szent kaput”?
1500 óta szokás, hogy a négy nagy római bazilikában egy egyébként befalazott kaput kibontanak (a Szent Péterben a pápa, a Szent Pál, a Laterán és a Maria Maggioréban egy-egy bíboros) jelezvén, hogy a szentévben az Egyház kapuja tágabbra nyílik, és elvárja, hogy a szívek is jobban megnyíljanak a kegyelem számára. (BI, katekizmus 50. pont)
