Hamvazószerda | Kiv 1,8–22
Üdvözöllek az Exodus 40 első napján!
Kedves Testvérem!
Örülök, hogy meghoztad a döntést, hogy elindulsz egy növekvő szabadság felé vezető úton. Légy bátor, nem vagy egyedül! Több mint százan végezzük Veled együtt ezt a Nagyböjti utat, egymást erősítve.
Ma Hamvazószerda van, a Nagyböjt első napja: szigorú böjti nap. A római katolikus keresztények ilyenkor bűnbánati napot és szigorú böjtöt tartanak. Ez azt jelenti, hogy Jézus iránti szeretetből 14 év felett kötelező a hústól való megtartóztatás. Ezen felül a 18 és 60 év közöttiek háromszor ehetnek és egyszer lakhatnak jól. Ez az Egyház “családjának” közös minimum vállalása, de hozzád hasonlóan a mai napon sokan nagyböjti fogadalmat vagy jó elhatározásokat tesznek. A nagyböjt annak ideje, hogy most többet imádkozzunk, és buzgóbban gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit is. Ebben lehet segítségedre az imapárod, akivel lehetőleg a mai napon beszéld át a vállalásaidat (akár küldd is el neki) és kérd meg, hogy imádkozzon Érted és segítsen kitartanod! Te is imádkozz érte!
Idén a Kivonulás könyvét fogjuk átelmélkedni a Nagyböjt idején. Minden napra jut egy fejezet, hiszen pontosan 40 fejezetből áll. A teljes fejezetet nem mindig fogjuk végig beidézni, csak annyit, amihez kapcsolódni is szeretnénk egy-két gondolattal. Lelkesebbeknek javasoljuk azt, hogy tegyék ki az éjjeli szekrényükre a Szentírásukat, s minden napot azzal kezdjenek, hogy a soron következő fejezetet átolvassák (esetleg alá is húzhatják belőle a fontossá vált mondatokat). Viszont mindenkinek ajánljuk, hogy az elmélkedések gyümölcseként leszűrhető egy-két mondatot, vagy a fontossá vált idézetet (vagy belső megmozdulást) írják ki maguknak az imanaplójukba. Ehhez érdemes egy jegyzetfüzetet beszerezni.
Miért hívjuk Exodus 40-nek nagyböjti kihívásunkat?
Mert a Kivonulás könyvének latin neve: Exodus, továbbá azért is, mert az Exodus 90 program adta az ötletet a kihíváshoz, amit szerettünk volna egyházközségi szintre is rugalmasan befogadható, sokak számára vállalható úttá tenni. Ezért csak minimális kötelező feltételt szabtunk, de tág teret szeretnénk adni ahhoz, hogy mindenki azzal böjtöljön, abban vállaljon leginkább lemondásokat, ami személyesen őt Istenhez jobban segíti. A Kivonulás könyve a Tóra, vagyis Mózes 5 könyvének második része, mely a zsidó nép szabadulásának lépéseit mutatja be Egyiptom és a Fáraó elnyomatásából. Célunk ugyanakkor, hogy a Krisztusban való szabadságunk felé haladva mi is mindnyájan megtehessük döntő lépéseket. Az utolsó hét napban már eltérünk majd a Kivonulás könyvétől, mert addigra már elfogynak a fejezetek és az már a Nagyhét lesz, amikor már szorosan Krisztusra szeretnénk tekinteni. Hamvazószerdától Húsvétvasárnapig 47 nap van (a vasárnap ugyanis nem számít böjti napnak, s így jön ki a 40 napos böjt).
Olvasmány a Kivonulás könyvéből
Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával.
Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben.” A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat. Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket: „Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat?” Ezt felelték a fáraónak: „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki. Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.”
Gondold át!
-
Mik a szabadságodat akadályozó belső tényezők, amik miatt sokszor nem azt teszed, amit szeretnél, ami Istennek tetsző?
-
Milyen káros befolyás alatt állsz? Kik azok a személyek, mik azok a tényezők, körülmények, amelyek visszatartanak attól a szabadságtól, amelyet Jézus hozott el nekünk?
-
Mik a Te fáraóid, amiket szolgálsz, s ami útjában áll annak, hogy azzá válj, aki valójában vagy?
-
Mit szeretnél elhagyni ebben a Nagyböjtben, ezen Exodus során?
“Ezek lehetnek ragaszkodások, szokások, gondolatminták, sebek vagy más kihívások. De ahhoz, hogy legyőzzük őket, meg kell neveznünk őket, és világos szándékot kell megfogalmaznunk arra, hogy megtegyük ezt az Exodust. Ezt a szándékot nevezzük a „miért”-ünknek, egy konkrét kijelentésnek, amely motivál bennünket, hogy folytassuk, különösen akkor, amikor a lelki út egyre nagyobb kihívást jelent.
A keresztény szabadság látásmódja nagyon különbözik a világitól. Nem arról szól, hogy azt tesszük, amit akarunk, amikor akarunk, akivel akarunk. A keresztény szabadság a szeretetért van. Egy szabad ember kézbe veszi az életét, és leteszi azt azokért, akiket szeret, ahogyan Jézus mutatja nekünk a kereszten. Egy szabad ember másokért él. Az Exodusodban benne van a lehetőség, hogy átalakítsa az életedet… a te és mások javára. Ezen a kilencven napos lelki gyakorlaton keresztül egyre inkább azzá válhatsz, aki vagy: Isten fiává, akit az Atya hívott meg arra, hogy megtapasztalja az Ő szeretetét, és továbbadja azt másoknak.” (Részlet az Exodus 90-ből)
“Mindannyian valamilyen rabszolgaság befolyása alatt élünk. Ez jelentkezhet bűnös szokás, megküzdési mechanizmusokhoz való ragaszkodás, az idő rendezetlen felhasználása vagy önző hajlamok formájában. Isten meg akar minket szabadítani ettől. Ahogyan szabadságot akart a gyilkos zsarnok uralma alatt élő izraelitáknak, ugyanúgy szabadságot akar nekünk is, hogy az Ő fiaiként élhessünk. A változás megtapasztalásához azonban bátornak kell lennünk, úgy kell cselekednünk, mint a bábáknak, akik nem voltak hajlandók megölni a csecsemő izraelitákat, és Isten áldását kapták bátor ellenállásukért. Ezek az asszonyok példát mutatnak nekünk arra, hogy hogyan dobjuk le a félelmet, és álljunk bele abba, amiről tudjuk, hogy helyes. Ha bizalommal fordulunk Atyánkhoz, elengedjük a minket visszatartó dolgokat, félretesszük a kifogásokat és gátlásokat, akkor bepillantást nyerünk abba az életbe, amelyet ő készít számunkra. Itt az ideje, hogy …felálljunk, és visszavágjunk kultúránk istentelen eltereltségének és tisztátalanságának, amely lassan belülről pusztít el minket.
Isten az, aki felszabadít minket, annál jobban, minél inkább megtanulunk ráhagyatkozni. De arra hív minket, hogy tegyük meg a magunk részét, használjuk erőnket arra, hogy elfogadjuk a jót, és ellenálljunk a rossz jelenlétének. Szükségünk van a testvéreink segítségére is, mert arra vagyunk hivatottak, hogy egy szabad nép tagjai legyünk, amely együtt imádja Istent, és együtt dolgozik azért, ami jó. Miközben elindulunk ezen az Exoduson a rendkívüli szabadság felé, kérjétek Istent, hogy vezessen benneteket…! …Nehéz lesz, de ma induljunk el, tele örömmel és reménységgel a nagy ajándékok iránt, amelyeket Isten készít számunkra.” (Boniface Hicks atya, a Szent Vince Főapátság bencés szerzetese)
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy arra hívtál, hogy tegyem meg ezt a kivonulást mindabból, ami megkötözve tart, a szabadságba, amit csak te adhatsz. Te mindenkinél jobban ismered azokat a láncokat és sebeket, amelyek megakadályozzák, hogy azt az életet éljem, amelyet te szánsz nekem. Ma mindet eléd hozom, és arra kérlek, hogy szakítsd szét ezeket a béklyókat, hogy valóban szabaddá válhassak. Kérem, hogy ez az Exodus fordulópont legyen az életemben, hogy ez legyen a kezdete annak, amire oly régóta vágytam. Ahogy elkezdem ezt a kihívást, teljes bizalmamat beléd helyezem, és arra kérlek, hogy erősíts meg, különösen akkor, amikor a dolgok nehézzé válnak, vagy amikor gyengeségeim rám törnek. Adj bátorságot szeretteimért és azokért az emberekért, akik a leginkább részesülnek a szabadságomból. Neked szentelem ezt az utat, és imádkozom Exodus testvéreimért is, hogy ők is megszabadulhassanak az őket megkötöző láncoktól. Ezt kérem Krisztus Urunk, a hit úttörője és beteljesítője által. Ámen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. (Ima az Exodus 90 programból)
Minden nap igyekszem küldeni Nektek egy részletet Mgr Anthony Figueiredo: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint című könyvéből, melynek nyers fordítását Bezák Tamás Váci kerület esperes atyának köszönhetjük. Kérünk benneteket, hogy az elmélkedéseinket ne osszátok tovább, s a benne lévő képeket sem, mert folyamatban van az engedélykérés a Kiadótól! Belső lelki hasznotokra osztjuk Veletek!
NAPI “CARLO”:
Carlo Acutisnak van egy meghívása. Az ő meghívása mindenkinek szól, különösen is a fiataloknak, hogy ne pazarolják el az életet, hanem készítsenek belőle remekművet. Egyedül igazán Isten képes ezt velünk megtenni. „Nem én, hanem Isten!” Ez volt az ifjú boldoggáavatott megnyerő szólása. Az egyetlen szabály – hogy a saját szavait idézzem –, amely „eredetivé” tesz bennünket, nem pedig „fénymásolatokká”.
* DOMENICO SoRRENTINO,
Assisi püspöke
Te is lehetsz szent. De teljes szívedből akarnod kell, és ha még nem vágysz rá, kérd kitartóan az Urat.
Ha szeretnéd megkapni naponta a tartalmakat, ITT tudsz regisztrálni.