Az Úr emésztő tűz

Olvasmány a Kivonulás könyvéből - Kiv 24,1-13.17-18

Így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.”

Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.”

Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.

Gondold át!

Mózes és a 70 vén találkozik Istennel. Az is egy szabadság, amikor eddigi Istennel kapcsolatos élettelen vagy hamis képünktől megszabadulunk és egy élő Isten képe rajzolódik ki előttünk. Isten láthatatlan, és lényegét tekintve meghaladja a felfogóképességünket, emiatt olykor olyan távolinak gondoljuk, mint akinek “elvontsága miatt” vajmi kevés köze lehet az élethez. Máskor olyan fura nézeteket alakítunk ki róla, amelyek nem állják meg a helyüket. A Szentlélek folyamatosan formálja az istenképünket, lebontva róla hamis elképzeléseinket. A kivonulásuk során Isten ezt teszi népével, egyre világosabban feltárva Önmagát.

Hallottuk, hogy Isten figyelmezteti népét, hogy ne közelítsenek, mert különben elpusztulnak. “Nem azért, mert Istennek rossz a természete és könnyen haragra gerjed, hanem azért, mert Ő szent, a jóság, létezés, igazság és hatalom esszenciája. Az elbukott emberek nincsenek abban az állapotban, hogy jelenlétét tudják viselni… Az elbukott emberek számára Isten teljes jelenléte olyan lenne, mintha azt javasolnánk, hogy menjünk és éljünk a Nap felszínén. Nem tudnánk ezt megtenni, mert elpusztítana minket. Nem azért, mert a Nap nem szeretne bennünket, hanem azért, mert nem lennénk képesek elviselni azt az intenzív fényt, hőt és erőt. Isten szentsége valami hasonló.” (Részlet az Exodus 90-ből) Isten transzcendenciája (világfelettisége) hangsúlyozódik ezekben a szent történetekben.

A láthatatlan Isten „mint az emésztő tűz” jelenik meg előttük. “Gondoljunk a lángoló tűz természetére: amit megérint, azt vagy elpusztítja, vagy megtisztítja. A tüzet néha elégetésre használjuk, néha pedig kiégetésre és finomításra. „Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja.” (Péld 17,3).“(Részlet az Exodus 90-ből)

1.            “Jöjj fel hozzám a hegyre!”

Isten nem pusztán írásként, hanem szívbe írt isteni akarattá formálva  ünnepélyes keretek között adja át népének életadó törvényét. Ezért meghívja Mózest, hogy előbb emelkedjen fel Hozzá, időzzék el szent jelenlétében:„Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt” Az Úr nem csak azt mondja Mózesnek, hogy jöjj fel a hegyre – hanem azt is, hogy „maradj itt”. Istennek mindig ez a szava hozzánk is: jöjj közelebb, és ne siess el tőlem. A keresztény élet nem csupán elindulás az Úr felé, hanem ottmaradás, kitartás a jelenlétében – még akkor is, ha körülöttünk lángol a hegy, ha elborít a felhő, és semmit sem látunk világosan, vagy ha éppen nem halljuk szavát. Nem mindig könnyű kitartani az Úr akaratában és Isten jelenlétében, az imában.

• • Képzeld el, hogy Isten ma téged szólít meg! Nem a messengeren keresztül, nem egy hangos koncerten, hanem a szíved csendjében. Azt mondja neked: „Gyere fel hozzám a hegyre. És maradj itt.” 

Mit éreznél? Mit válaszolnál? 

Ez történt Mózessel a Kivonulás könyvében. Isten meghívta, hogy jöjjön közelebb – ne csak fizikailag, hanem lélekben is. Mózes nem kérdezett, nem tiltakozott – elindult. És ez az első lépés a hit útján: elindulni Isten felé.

A hegy Isten jelenlétének helye: nem kényelmes, nem világos, nem emberi. Ott csend van, tűz van, felhő van, és a Lélek titokzatos működése. Ez a hegy. És ott nem látni mindig világosan. A Szentírás azt mondja: „Mózes belépett a felhőbe”. Mi is belépünk – sokszor nem értünk mindent, nem tudjuk merre tovább. De ha Isten ott van, akkor Mózessel együtt mi is bátran belépünk a “felhőbe” – azaz a szent Isten jelenlétébe, az imába. Az ima alatt nem a világosságba, hanem a titokba lépünk. Ez az igazi hit: nem megérteni, hanem belépni abba, amit Isten mond, és ott maradni. 

A hegy mindig a kihívás, a csend, az egyedüllét és a megtisztulás helye. Ma ezt jelenti:

• • Amikor leteszed a telefont és elkezdesz imádkozni.
  • Amikor bemész egy templomba és csak ülsz a csendben.
  • Amikor nem csak kérsz Istentől, hanem hallgatod is Őt.

Isten hegyére nem vezet fel turistaút: nem lehet felfutni öt perc alatt. 

2.                  “Maradj itt!”

Mózes miután feljutott, még negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen. Ez nemcsak időtartam – ez a teljes önátadás jele. A negyven nap a Szentírásban mindig a megtisztulás, az átváltozás ideje: a vízözön ideje, a niniveiek és Jézus böjtjének ideje. Mózes ott, a hegyen átformálódik – az Isten emberévé válik, aki már nem önmagából szól, hanem az élő Istenből. Isten nemcsak azt mondja: „Gyere”, hanem azt is: „Maradj itt.” Ez nehéz. Mi mindig rohannánk, váltogatnánk, görgetnénk tovább... De Isten azt kéri: Legyél Velem! Időt adj Nekem!

Mi történik, ha időt adsz Istennek?

• • Megtisztul a lelked.
  • Megváltozik a gondolkodásod.
  • Elkezded másként látni önmagad – és másokat is.
    

Mózes negyven napig volt a hegyen. Ez nem véletlen: a szentséghez idő kell. A mai világ gyors, Isten pedig lassan formál – de örökre.

3.                  “Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz”

A nép lentről nézi a hegyet, és emésztő tűznek látja Isten dicsőségét. Nem értik, nem mernek közelebb menni. Ez is az isteni valóság: kívülről félelmetes, belülről megtisztító és életet adó. Aki messziről nézi Istent, talán fél tőle. De aki közel megy, az nem fél, hanem szeret.

1. 1. Mikor volt utoljára, hogy időt adtál Istennek – csak Neki?
   2. Van „hegyed”? Van olyan hely, ahol tudsz találkozni Istennel?
   3. Mi lenne, ha ezen a héten 10 percet minden nap csak Vele töltenél? Csendben. Panasz nélkül. Nyitottan.
      
      
      

Imádkozzunk!

Uram, kérlek, hogy pusztítsd el a rólad alkotott téves képeimet, és - bár meg nem érdemlem - , mégis kérlek, hogy fedd fel magadat előttem úgy, amilyen Te valójában vagy, legalább abban a mértékben, ahogyan képes vagyok meglátni és megismerni Téged. Uram, készen állok arra is, hogy emiatt pusztán át vagy hegyre fel vigyél, mert jól tudom, hogy „az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában.” (Sir 2,5), csak engedd, hogy meglássam arcodat. Engedd, hogy felismerjem nagyságodat, és adj alázatot, hogy méltatlanságomat reményvesztés nélkül elfogadjam. Uram, szeretnék elindulni a Te szent hegyedre. Félek szentséged izzó tüzétől, a próbatételektől és a csöndtől is, néha nem látok világosan – de hiszem, hogy Te ott vagy. Szereteted tüzével égesd el bennem mindazt, ami nem kedves előtted. Tégy olyanná, mint Mózest, hogy megmaradhassak szent jelenlétedben és igazodjam legszentebb akaratodhoz. Segíts, hogy ne csak elinduljak, hanem Veled is maradjak. Ne csak keresselek, hanem nálad szívesen időzzek! Formálj, tisztíts, vezess. Ne csak élettelen kőtáblákra, hanem a szívembe írd parancsolataidat! Add, hogy az életem is tükrözze: találkoztam Veled. “Add, hogy állandó jelenléted ajándéka képessé tegyen arra, hogy teljes szívvel jelen legyek családom, szeretteim és barátaim számára. Formálj át, hogy hűségesen vezethessem őket örök otthonunkba, a mennybe. Ezt kérem Fiad, Jézus Krisztus által, aki közénk jött, hogy mi is veled lakhassunk.” (Imádság részlet az Exodus 90-ből) Ámen.

Napi “Carlo”

 Az idő, amelyet Jézust imádva és imádkozva az Oltáriszentség előtt töltött, személyes találkozást jelentett Jézussal: Megtalálhatjuk Istent, aki folyamatosan jelen van - testével, lelkével és istenségével - a világ összes tabernákulumában! Ha jobban belegondolunk, szerencsésebbek vagyunk, mint azok, akik kétezer évvel ezelőtt Jézussal testi valójában találkozhattak, mert Isten a miénk: "valóságosan és lényegileg" mindig velünk jelenlévőként. Elég felkeresni a legközelebbi templomot!  Jeruzsálem ott van a küszöbünkön. Jeruzsálem ott van minden templomban!

 (Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás)

                                                                                          Írta és összeállította: Farkas László