Olvasmány a Kivonulás könyvéből - Kiv 31,1-17
Az Úr ezt mondta még Mózesnek: „Nézd, én név szerint meghívtam Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját, Júda törzséből, eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre, hogy a munkát eltervezze, és mindent kivitelezzen arannyal, ezüsttel és bronzzal; hogy a köveket tudja faragni és formálni, a fát metszeni, egyszóval mindenféle munkát el tudjon végezni. Segítőül adtam hozzá Oholiábot, Achizamach fiát, Dán törzséből, s megáldottam kellő hozzáértéssel, hogy mindent kivitelezzen, amit neked parancsoltam: a találkozás sátorát, a bizonyság ládáját, és rajta az engesztelés tábláját, s a sátor minden más berendezését, vagyis az asztalt felszerelésével, az arany mécstartót minden hozzávalójával, továbbá az illatáldozat oltárát, valamint az égőáldozat oltárát minden kellékével, a medencét talapzatával, a díszruhákat – azaz Áron főpap ruháit és fiainak a papi szolgálathoz ruháit –, a kenetet és az illatszert a szentély számára. Mindent úgy kell megcsinálni, ahogy neked megparancsoltam.”
A szombat ünnepe Végül így szólt az Úr Mózeshez: „Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek. Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből. Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon. Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával.”
Gondold át!
Milyen érdekes, hogy Isten itt nem papokat, nem lelki embereket hív meg, hanem kétkezi munkásokat, mestereket, méghozzá név szerint szólít meg szakembereket, hogy szent szolgálatot végezzenek kézműves munkájukkal. Az Úr tehát nem csak papokat, prófétákat, apostolokat hív el személyesen, hanem autószerelőket, pultosokat, ügyintézőket, postásokat és szerelőket is. Istennek a hétköznapi dolgok és a részletek is fontosak. Milyen érdekes, hogy több fejezeten keresztül azt látjuk, hogy a Szent Sátor berendezését tekintve Isten szinte egy lakberendező lelkesedésével alakít ki mindent. Isten a részletek is érdeklik, számára a mi hétköznapi életünk apróságai is fontosak. Istent nem untatjuk, ha ezeket a hétköznapi apró-cseprő dolgokat is megbeszéljük vele. Mai elmélkedésünket három fő témakör köré építjük: a munka és a Lélek egysége, a közösségi munka szentsége, valamint az Istenre való ráhagyatkozás a szombat nyugalmában.
-
- A munka és a Lélek egysége: „Eltöltöttem Isten lelkével, hogy adjon neki ügyességet, értelmet és ismeretet minden mesterségre...”
Becaleel nem csupán jó szakember volt. Őt Isten Lelke töltötte be. A Szentlélek nemcsak a vallásos inspirációk Istene, hanem a kétkezi munkát is és minden értékes tevékenység végzőjét arra ihleti, hogy hivatásaként végezze feladatait, miközben az alkotó Istent tükrözi vissza munkájával. Ez számunkra is figyelmeztetés: minden mesterség lehet szent, ha azt Isten jelenlétében végezzük.
- Milyen tehetségeket (pl. kézügyesség) adott nekem Isten?
- Engedem-e, hogy a Lelke irányítsa a munkámat, vagy csak a saját erőmre támaszkodom?
Urunk, Jézus Krisztus, hívj meg minket is néven szólítva, ahogyan Becaleelt hívtad meg! Add, hogy felismerjük a küldetésünket és sajátos tehetségünket! Urunk, Te nemcsak papokat és prófétákat hívsz, hanem kétkezi munkásokat is. Te látod a kezünk munkáját, a hétköznapi fáradságot, az alkotást és az apró-cseprő szolgálatainkat is. Taníts meg minket arra, hogy a munkánkat is felajánlássá tegyük! Hadd legyen minden kézmozdulat, minden tett, minden apró figyelmesség egyfajta áldozat előtted. Kérlek, Uram, tölts el minket is a Te Lelkeddel! Tedd szentté a hétköznapjainkat, és alakíts minket a Te képedre! Ámen!
2. A közösségi munka szentsége: „Segítőül adtam hozzá Oholiábot…”
Isten nem egyetlen ember zsenialitására épít. Még Becaleel mellé is ad egy társalkotót: Oholiábot. Ez a szöveg a közös munka méltóságáról tanít – nem rivalizálásról, hanem meghívottak szent közösségéről, ahol mindenki a maga adományával építi az Isten lakóhelyét.
- Kik azok az „Oholiábok” az életemben, akikkel együtt építem a szent dolgaimat?
- Képes vagyok-e együttműködésre, vagy gyakran csak a saját elképzeléseimet hajtom?
- Van-e bennem nyitottság a másik ajándékaira, vagy csak a saját utamat látom?
Jézus, Te sosem egyedül hívsz minket. Mellettünk vannak testvérek, társak, akiknek keze és szíve kiegészít bennünket. Bocsásd meg, ha versengésre hajlottunk, és nem építettük egymást. Taníts minket hálás szívvel felismerni a másik ember adományát. Add, hogy a közösségeink a Te jelenléted sátraivá váljanak. Add, hogy ne külön-külön akarjunk dicsőséget építeni, hanem együtt a Te dicsőségedre. Ámen!
3. A ráhagyatkozás nyugalma: „Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére.”
Isten megparancsolja a szombatot. Miért? Mert még a szent sátor építésénél is fontosabb a megpihenés, az Istenre való ráhagyatkozás. Az ember nem azonos a munkájával. A munka nem cél, hanem eszköz – és a végső cél az, hogy Isten bennünk és közöttünk lakozzon.
- Tartok-e tudatosan nyugalmi időt, amelyet Istennek szentelek?
- Mennyire bízom abban, hogy Isten munkálkodik akkor is, amikor én pihenek?
- Képes vagyok-e letenni a munkát, és egyszerűen csak Isten jelenlétében lenni?
Jézus Krisztus, a Te színed előtt peregnek életünk percei. Taníts minket munkálkodni Lelkeddel, együtt élni a testvéreinkkel, és megpihenni a jelenlétedben! Ne engedd, hogy elfeledjük: minden tett lehet szent, ha szeretetből fakad! Áldd meg a kezünket, a szívünket és minden munkánkat! Most előtted vagyunk, Jézus, és letesszük a munkát, a gondolatot, a sürgetést. Ez a Te időd, a nyugalom órája. Itt nem kell teljesíteni, nem kell bizonyítani – csak lenni. Csak veled lenni. Köszönjük, hogy a Te jelenléted maga a szombat. Áldd meg ezt a csendet, és adj nekünk abból a békéből, amit csak Te tudsz adni! Ámen!
“Isten nagyra tartja és név szerint szólítja meg a mesterembereket, hogy felkérje őket értékes, szép munkák szakavatott végzésére!... Beteg világunkban gombamód szaporodik a semmihez nem értő bürokraták hada, akik mindent be akarnak borítani sűrűn teleírt, pecsétekkel zsúfolt papírokkal, de maguk egyetlen szakmához sem értenek még alapfokon. Iskoláinkban mindenkiből értelmiséget nevelünk, de szakképzést oktató kézműves mestereket a tanárok között már nem is találunk…
Árva gyerekeket nevelünk, elvont elméleteket tanítunk, de a saját konyhánkra hivatalosan a gyermekeket nem engedhetjük be, hogy a szakácsnőtől megtanuljanak főzni, befőttet eltenni, nem beszélve arról, hogy egy tyúkot levágjanak. Ezekhez mind különféle bürokratikus útvesztőkön keresztül, sok pecsétes akadálypályán kellene átvergődnünk, de őszintén be kell vallanom, hogy ilyen irányú próbálkozásaink eddig rendre elvéreztek… Ezért szervezzük csak a 16 évet betöltött fiatalok számára a szakképzéseket.
Isten nagyra értékeli és megáldja a két kézzel dolgozó mesterembereket!
Magunkat, gyermekeinket neveljük a becsületes kétkezi munkára, hogy Isten Szent Lelkének betöltse életünket!
Ne felejtsük: egy szülőnek, egy iskolának legfontosabb feladata, hogy a gyermekét, a rábízott fiatalt megtanítsa arra, hogy a kétkezi becsületes munkából szülőföldjén megéljen és családját tisztességgel eltartsa.
Elfordultunk a bálványoktól, hogy az élő Istent szolgáljuk.” (Böjte Csaba)
Imádkozzunk!
Uram, én is csak egy hétköznapi ember vagyok – néha durva fával, néha repedt szívvel dolgozom.
Adj nekem Becaleel lelkületéből, hogy a kezem a Te dicsőségedre munkáljon!
Add, hogy lássam: minden hivatás szent, ha Te vagy a középpontban!
És taníts meg pihenni, szombatot ülni, a nyugalmat ünnepelni – mert a csendben Te jössz el hozzám!
Ámen.
Uram, Te alkottad a kezem, és a szívem is. Taníts meg arra, hogy minden munkámat a Te dicsőségedre végezzem! Add, hogy a közös szolgálatban testvéreim ajándékait is megbecsüljem, és sose feledjem: nem a teljesítményem, hanem a Benned való nyugalom az, ami igazán megszentel. Jöjj, és lakozz bennem! Ámen.
Napi “Carlo”
Tudom-e istentiszteletté tenni a hétköznapi munkámat? Ha igen, akkor minden egy kicsit “átlényegül”. “Szent Jánoshoz hasonlóan mindenki arra hivatott, hogy szeretett tanítvánnyá váljon. Csak eucharisztikus lélekké kell válnunk, Őt imádó lélekké, megengedve, hogy Isten művelje bennünk azokat a csodákat, amelyekre csak ő képes. De ehhez azt kéri, hogy akaratunkat szabadon vessük alá az övének. Isten nem szeret senkit kényszeríteni. Önként adott szeretetünkre vágyik.”
(Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás)
Írta és összeállította: Farkas László