Olvasmány a Kivonulás könyvéből - 30,1.3.6-8.10
"Csinálj egy oltárt, hogy azon illatozzék a tömjén. Akácfából készítsd el. Borítsd be az egészet arannyal: a lapját, körül az oldalait és a szarvait. Állítsd a bizonyság ládája előtt levő függöny elé, szembe az engesztelés táblájával, amely a bizonyságot takarja, ahonnan majd szólok hozzád. Áron égessen rajta jó illatú fűszereket. Reggelenként égesse el, amikor a mécseseket rendbe teszi, s amikor Áron este meggyújtja a mécseseket, újra égesse el. Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre. Áronnak évenként egyszer a szarvain el kell végeznie az engesztelés szertartását. A bűn engesztelésére felajánlott áldozat vérével kell évenként egyszer elvégeznie az engesztelés szertartását nemzedékről nemzedékre. Ez az oltár nagyon szent, az Úr számára van fölszentelve.”
Gondold át!
Papi emberek vagyunk, és nekünk is áldozatot kell vinnünk az újszövetségi istentiszteletre vagyis a szentmisére. “Milyen lelki áldozatokat? Mit kell Istennek felajánlanunk az istentiszteletben? Először is egész lényünket ajánljuk fel. Isten a mi forrásunk, és ezt azzal ismerjük el, hogy átadjuk neki magunkat teljesen. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.” (Róm 12,1). Másodszor, hálából a bűntől és a haláltól való szabadulásunkért hálaáldozatot és dicséretet ajánlunk fel… Az istentiszteletnek ezek a cselekedetei életünk minden pillanatát érintik, de különösen illőek, amikor a szent titkokban veszünk részt, és egyesülünk Krisztus, az áldozati bárány felajánlásával.” (Részlet az Exodus 90-ből) Milyen papi rangja, szerepe van a királyi papságnak, vagyis a híveknek? A Péter levél alapján kettős szerepe van:
1. lelki áldozatok felajánlása
2. Isten dicsőségének hirdetése.
A tegnapi napon a lelki áldozatokról elmélkedtünk, ma pedig Isten dicsőségének hirdetéséről, királyi papi küldetésünk egyik aspektusáról: “Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára” (1Pét 2,9)
Isten dicsőségének hirdetése
A világ ajándék, ahogy egy jegygyűrű is ajándék, de egy ajándéknak, s így a világnak is csak addig van értelme, amíg az, aki kapja hálával használja és megköszöni, egyébként elemeire hullik a kozmosz. A szentmise görög neve, az eucharisztia azt jelenti, hogy hálaadás. Az első századokban azt vallották, hogy az eucharisztia ad értelmet a világnak, vagyis a keresztények imája tartja fenn még a világot. Mert az eucharisztiában köszönjük meg Istennek az ő ajándékait: a teremtést, megváltást és megszentelést. Egy ajándéknak pedig csak addig van értelme, amíg az, aki kapja, hálával megköszöni. Ezért nemes papi hivatás a Péter levél értelmében, hogy Annak dicsőségét hirdessük, Aki meghívott minket. Életünkkel és szavainkkal kell tanúskodnunk és királyi papi közösségünkkel a bennünk és köztünk élő feltámadt Krisztusról. A mi hivatásunk, hogy közvetítők legyünk Isten és ember között, azaz Istenhez vonzzuk, vezessük az embereket egyéni és közösségi életünkkel. Így ír erről a második századi szerző:
„A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat (magzatelhajtást nem végeznek). Közös az asztaluk, de az ágyuk nem. Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de a hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Szidalmazzák őket, és ők áldással felelnek erre. Megvetik őket, de ők tiszteletet adnak mindenkinek. Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban… A lélek szereti az őt gyűlölő testet és tagjait; a keresztények is szeretik üldözőiket. A lélek be van zárva a testbe, de ő tartja össze az egész testet. A keresztények is úgy vannak a világban, mintha börtönben volnának, de mégis ők tartják össze a világot. Isten olyan fontos őrhelyre állította őket, ahonnan nem szabad elmenekülniük.” (Diognétoszhoz írt levél - II. század)
-
- Hívod-e embertársaidat Istenhez, tanúskodsz-e előttük Isten dicsőségéről, tetteiről életedben („annak dicsőségét hirdessétek” 1Pét 2,9)?
- Te meg tudod-e az Ő akarataként és Isten megdicsőítéseként élni a pihenést, szórakozást, munkát vagy szenvedést?
- A pap híd, ég és föld között. Te hogyan tudnád jobban megélni, hogy munkád, pihenésed, szórakozásod, szenvedésed Istennel egyesít, vagy hogyan egyesíthetnéd ezeket jobban Istennel?
Imádkozzunk!
Uram, add meg, hogy ne csak a szenvedéseim, hanem örömeim és egész életem legyen imádsággá, jó illatú tömjénként, amely csendesen, de állhatatosan száll Hozzád. Köszönöm, hogy nem kell hangosnak lennem, nem kell tökéletesnek lennem. Csak jelen lennem – úgy, ahogy most vagyok: Készen arra, hogy megérints. Készen arra, hogy megbékíts, hiszen azt parancsoltad: „Legyen ez állandó illatáldozatotok nemzedékről nemzedékre.” (Kiv 30,8) Uram, illattá formáld a napomat! Ne a panaszom, hanem a hála szálljon Hozzád! Ne a kételyem, hanem a bizalmam! Ne a büszkeségem, hanem az alázatom!
“Egész önmagamat neked ajánlom. Fogadd el elmémet, szívemet és testemet. Legyek a dicséret élő áldozata számodra, aki egyedül adhatsz nekem szabadságot és nyugalmat. Segíts emlékeznem arra, hogy testem neked szentelt templom, hogy buzgón óvjam minden bűntől, amely beszennyezheti és megbotránkoztathat téged. Ezt kérem Jézus Krisztus, a mi Urunk által, aki a bűn és a halál feletti győzelmével megoldotta kötelékeinket. Ámen.” (Részlet az Exodus 90 imájából)
Napi “Carlo”
Carlo már egészen fiatalon önzetlen nagylelkűségével tűnt ki. „Minden egyes személy fontos volt Carlo számára” – mondja édesanyja. „Mindenkiben Jézus arcát látta.” Ezért barátságos volt mindenkivel, akár iskolába menet vagy hazafelé biciklizett. Beszélgetett a környéken a portásokkal, takarítókkal, bevándorlókkal, háztartási alkalmazottakkal. Mindannyiuknak Krisztus szeretetéről beszélt. Főként a kitaszítottaknak, az elutasítottaknak, a gyengéknek és a megvetetteknek. Félretett zsebpénzéből hálózsákokat vásárolt a hajléktalanoknak. Meleg italokat vitt a koldusoknak. Vásárokat szervezett a plébániáján, hogy pénzt gyűjtsön a missziók számára. Önkéntesként dolgozott egy szegényeket segítő étkezde helyszínén, amelyet a kapucinusok és Kalkuttai Teréz anya nővérei, a Szeretet Misszionáriusai működtettek a milánói via le Piave-n. Megtakarított pénzéből támogatta a San Francesco Művet, amely naponta 2500 adag ételt osztott ki a rászorulóknak. „A pénz nem más, mint aprított papír” – mondaná Carlo. “Ami igazán számít az életben, az a lélek nemessége, vagyis ahogyan Istent és embertársainkat szeretjük.”
(Figueiredo, A.: Blessed Carlo Acutis, 5 steps to being a saint, ford. Bezák Tamás)
Írta és összeállította: Farkas László